Csak engem hat meg nagyon, amikor egy férfi (az a "macsó" fajta) a gyerekeivel játszik?

Nem, nem hat meg, nekem ez lenne a normális.

Külföldön élek, nem olyan régen költöztünk ide, egyből feltűnt, hogy mennyi apa van a suliknál, sétálnak a gyerekekkel, tolják a babakocsit vagy a játszótéren szaladgálnak. Nem a mobilt nyomogatják.

Egyik alkalommal több apuka is volt, az egyik a lányát hintáztatta, a másik futott a gyereke után és fogócskáztak, harmadik a mászóka mellett állt végig.

Ilyenkor nem meghatódom, hanem azokat a gyereket sajnálom (köztük az enyémeket is) akikek ez nem jutott.

Beszélgettem egy helyi apukával aki elmondta, hogy lehet, hogy sok dologban hibásak és férjnek nem épp mintapéldányok, de a gyerekeiket nagyon szeretik.

Sajnos az élettapasztalataim miatt egyáltalán nem hat meg. Mert igen, nekem is volt olyan, hogy láttam, hogy egy "macsó" apuka játszik a gyerekével, és azt gondoltam, milyen szép és jó család, apuka foglalkozik a gyerekekkel... aztán hallom három hónap múlva, hogy "megyünk a bu2ivonaglásra tiltakozni", és mikor szóvá teszem, hogy egy öt éves gyereknek nem lenne ott a helye, közli, hogy "meg kell tanulnia, hogy ezt a libsi fertőt nem szabad tolerálni". A gyerek meg mosolyog mellette, bólogatva.

Nem akarok általánosítani, nem mondom, hogy mindegyik ilyen, de ez bennem nagyon mély nyomot hagyott.

De ha már témánál vagyunk, nekem például lelkileg sokkal jobban átjön, ha egy tetovált, rocker/punk férfi játszik a gyerekével. Nem azért, mert ez olyan természetellenes, hanem azért, mert minden olyan életszituációnak örülök, ami a társadalmi kliséket rombolja le.

13: 2 vagy 3 éve volt, melegfelvonulást mutatták a híradóban, apuka a nyakában a gyerekkel oldalról kántálta, hogy mocskos b...zik.

Nekem is van különbejáratú véleményem, de azt nem értem, hogy ha valaki nem akarja, hogy a gyereke ilyet lásson, az miért viszi oda...