Hány évesen kaptak mobiltelefont a gyermekeitek? 8 éves lányomnak vegyek szerintetek?

Az én fiam 6 és fél éves, nemrég kapott egy feltöltôkártyás NEM okostelefont, amelyben 3 telefonszám van: az enyém, az apjáé, és a nagymamáé.

Most Nagyinál nyaral éppen. Naponta felhív (visszahívom), és beszélünk. Itthon is használja, ha pl. apja dolgozik, és hiányzik neki. De táborból is hívott már...

Nem játéknak, vagy menôzni kapta, hanem telefonálni. Tapifont pedig még jó darabig nem fog kapni. (Ne netezzen felügyelet nélkül!) Tabja van, azt meghatározott ideig használhatja. Nem non-stop!

Nem ördögtôl való dolog ez, de mint mindenben, itt is a mérték a lényeg. Okostelefon kisiskolásnak nem való. Sima telefon viszont miért ne?

Helyzettől függ. Én ebben a korban az enyémeknek nem vettem, mert iskolán kívül valamelyik családtaggal voltak vagy olyan barátjukkal és a szüleivel, akik elérhetőek voltak. Így nem tartottam fontosnak.

Akkor kaptak, amikor 9 és 11 évesek lettek, mert már egyedül is jártak. Szóval csak attól függ, hogy ti milyen helyzetben vagytok, szükséges-e, hogy elérhető legyen valamikor (pl. különórára nagymama viszi és otthagyja, és mondjuk te mész érte 1 órával később, akkor jó ha van, hogy ha késel vagy elmarad, akkor jelezni tudjatok). Ha van esetleg a családban egy egyszerűbb ami a fiókban kallódik (valaki lecserélte), akkor próbaképp megkaphatja, megtanulja hogy vigyázzon rá.

En 8 evesen kaptam, mert akkor kezdtem el egyedul suliba menni, igy, ha valami gond volt, telefonaltam anyunak.

Ha ezert szeretne mobilt, es nem okostelefonrol van szo (bar a gyerekeket ismerve ezt kotve hiszem :D), akkor vehetsz neki. Okostelefont viszont raer 12-13 eves koraban kapni, akkor is valami alapdarabot. En egyebkent 15 evesen kaptam az elsot.

18/L

Én elég nehezen tudnék erre válaszolni, mert amikor 15-16 éves voltam, akkor lehetett már kapni mobiltelefont. Én is kaptam egyet, és egyáltalán nem panaszkodtam, hogy nézett ki, milyen a márkája. Engem nem kényeztettek el.

Aztán pár év múlva egyik unokatesóm nekem adta a Nokiás telóját, mert ő vett újat és nem kellett a régi. Ennek is örültem. 5 év után a saját pénzemből vettem új telót, amikor a régi vacakolni kezdett. Most is jól működik. Úgyhogy ráérek okostelót venni. Én nem tartozom azok közé az emberek közé, akik minden évben új kütyüt vesznek. Én megvárom, amíg el nem romlik.

Úgyhogy én azt javasolnám, hogy sima telót vegyél neki. Egy gyerek kezébe nem adnék ilyen drága mobiltelót / okostelót. Manapság mindenhol azt látom, hogy milyen drága dolgokat vesznek nekik a szüleik és ezt nem nézem jó szemmel, mert elkényeztetik őket, mint ahogy az egyik válaszadó mondta. Vannak olyan gyerekek, akik 40.000 forintos fényképezőgéppel kattintgatnak. És ezek nem gyerek fényképezőgépek (!), pedig lehet ilyet kapni az Extreme Digitalnál pl.

Én 10 voltam, amikor az elsőt kaptam, bár én abban a fura, átmeneti korban voltam kisgyerek, amikor nagyon rövid idő alatt nagyon nagyot fejlődtek a telefonok.

Szóval előtte anyu fekete-fehér kijezős telefonján tanultam meg sms-t írni, aztán jött az első igazi sony ericsson telóm, színes kijelzővel, infrával, és egy 30 mb-os memókártyával. De telefonálni, sms-t írni, fontos dolgokról szólni, esetleg néhány képet lőni tökéletes volt. Aztán volt nagy durranás a bluetooth, majd az érintőképernyő, a 2 megapixeles hátsó kamera, a 2 gigás kártya, a wifi, majd az android.. :D

Öcsém, aki csak öt évvel fiatalabb egyből egy androidossal indított..

Szóval ha elég csak a néhány alapfunkció, jó lehet egy sima teló is, de ha csak játszani / menőzni kéne, szerintem korai :))

Én is kb akkor kaptam, ugyan akkor még nem is LEHETETT mást csinálni a telefonokkal, csak telefonálni meg sms-ezni. Szerintem egy "butafont" vegyél neki, nagyon hasznos, ha pl késik a busza, akármi baja van. Neked se kell aggódnod érte annyira. Én tuti nem engedném el a gyerekem úgy, hogy ne tudjon akármikor elérni, vagy én őt.

Viszont okostelefon még nagyon-nagyon nem kell neki. :)

Aki azt mondja minek, annak mesélnék annyit, hogy mikor egész kicsi voltam, együtt jártam anyuval reggelente, mikor ment melóba, bevitt suliba (délután egyedül buszoztam haza). Reggel elindultunk otthonról, bezárta az ajtót. Délután hazaértem, a lépcsőházba még be tudtam menni, de a lakásunkba nem, mert otthon felejtődött a kulcsom. Így olyan 4-5 órát ültem a küszöbünkön, mire édesanyám hazaért és beengedett. Mivel mindig telefonáltam neki mikor hazaértem, akkor meg nem hívtam, addigra már betegre aggódta magát, én meg a küszöbön sírtam, mert hallottam bentről a telefon csörgését, és féltem hogy mérges lesz rám. Emellett éhes voltam, szomjas, és majd' bepisiltem.

Tényleg, minek a gyereknek telefon :D tudtam volna szólni neki, hogy megvagyok csak buta voltam, ő meg meg tudta volna mondani mit csináljak.