Help mit tegyek az anyám megőrült?

Hát figyi, én meg egy 13 éves anyukája vagyok.

Sokszor kiabálok vele én is, és sokszor kiakadok, mert egyszerűen dühít hogy olyan lusta és trehány és 'nemtörődöm'.

Én főzök, mosok, takarítok, mosogatok, teregetek, vasalok, porszívózok, port törlök, próbálok mindig "romeltakarítani", közben dolgozok ( ott is helyt kell állni, mert a kutyát nem érdekli hogy az otthoni dolgoktól is kivagyok), közben nevelem és rendezem még a kistesót is. aztán van egy kutyánk akit elvileg a lányunknak vettünk, de rám maradt...

Had ne soroljam..

Jól esne, ha néha besegítene itthon. Nem várok el nagy dolgokat, de egy porszívózást, vagy egy mosogatást, vagy kiteregetést igazán meg tudna már ennyi idősen csinálni... Magától eszébe sem jut, csak fekszik a szobájában és vagy a laptopon játszik, vagy a telefonját nyomkodja, közben ordít a zenecsatorna. Kérem 1-szer hogy jöjjön segíteni. "majdmindjárt" Kérem 2.-szor hogy jöjjön segíteni "majdmindjááárt" 10 perc eltelik, kérdezem 3.-szor hogy nem jönne segíteni valamit? "jóóó majd megyeeek" ezt még eljátszuk párszor, aztán 2 verzió van. 1. hogy megcsinálom inkább én magam mégha dög fáradt is vagyok. 2. elszakad a cérna nálam, beszabom az ajtaját és üvöltök vele hogy azonnal tolja ki a seggét segíteni nekem. Ebből mi lesz?? = vérig sértődik, bevágja a durcás képét ( amire marha pipa vagyok amúgy is, mert semmi oka nincs rá, 'kinyalom a seggét' is), dirr-durral, ímmel-ámmal tesz-vesz, aztán amint úgy gondolja végzett vagy nem látom, le is lép és újra a szobájában fekve találom.

Na ennyit a segítségről, megint egyedül csinálok mindent.

A szobája mindig úgy néz ki mintha egy bomba felrobbant volna benne, gyakorlatilag csak a lámpán nem lóg ruhája stb. nem használ neki a szép szó erre rájöttem, mert ha csak szépen kérem meg se mozdul mintha süket lenne. Ha már üvöltök úgy hogy a szomszéd is hallja akkor nagy komótosan elkezd nekiállni rendet rakni.

nem kérek tényleg teljesíthetetlen dolgot, de nagyon tudnék örülni neki, ha mondjuk az x napja szobájában lévő tejesbögrében nem szőrösödne a megaludt tej... vagy ha azokat a ruháit amiket a tükör előtt magára próbálgat nem dobálná szana szét a szobájában hanem szépen visszarakná a szekrényébe..

valószínű ha kicsit többet tudnánk beszélgetni, -mert mondjuk nem a szobájában fekve nyomná a telefonját mondván hogy menjek ki-, odajönne leülne mellém és csak beszélgetnénk, milyen napom volt stb. akkor nekem sem durranna el egyszerre az agyam.

Sokszor úgy érzem csak egy házicseléd vagyok... én pedig nem akarok az lenni!

Ha pl. egyszer arra érnék haza hogy el van mosogatva vagy bármit is csinált volna a fekvésen kívül akkor én is kicsit úgy állnék a dogokhoz, még a napom is sokkal jobb lenne mert nem azon görcsölnék a munkahelyemen hogy ha hazarohanok majd a kicsivel és bevásároltam a boltban a vacsorának valót, akkor mikor hogyan minek álljak előbb neki?! Kiteregessek vagy gyorsan elmosogassak, vagy fel kéne porszívóznom, meg felmosni és akkor a vacsorának mikor álljak neki? És akkor a fenekemet még 1 percre se tettem le ( mert ha letenném onnan már fel se tudnék állni olyan fáradt vagyok, de jaj hol van még az este) közben a pici leszabja a ruhám is hogy menjünk már le játszótérre, közben a kutyát is le kéne vinni ( de a lányom már megint csak a száját húzza) .... És mire éjfél lesz én is hullaként zuhanok az ágyba..

Mi anyukák is emberek vagyunk, sokszor fáradtak, ingerültek de ettől eltekintve még nagyon szeretjük a gyerekeinket.

11, te nem a gyereked miatt vagy házicseléd, hanem a férjed miatt. Ezt vele beszéld meg. 11 éves gyereknél tök normális, hogy rendetlen, és nem üvöltést igényel. Én mostanra, 28 éves koromra is az vagyok, de az anyám mindig békén hagyott vele, amíg a saját szobámban csináltam. Ilyenkor anyám egyszerűen nem jött be. Így aztán kifejlődött az, hogy amikor már engem is zavart a rendetlenség, akkor rendet raktam.

Amúgy van ennek egy normális szintje. Ahogy a kérdező anyja viselkedik, az már nem a normális szint.

12-es!

13 éves és nem 11. És szerintem nem normális hogy ennyire rendetlen és lusta, mert nem ezt látja itthon! Nem azt mondtam hogy csillivillire nyalja fel minden nap a lakást, csupán azt hogy igenis illene már segítenie egy-két dologban, nem pedig azt a r.h.dt gépet nyomnia, vagy bambulni a zenecsatornát a tv-ben.

Majd rájössz ha lesz saját gyereked hogy milyen piszkosul sz.r érzés amikor te mindent megteszel de a gyereked meg tojik magas ívből arra amit szeretnél tőle. De fordított esetben meg én tegyek meg mindent azonnal.

Én nem büszkélkednék azzal hogy 28 évesen az édesanyád kérlelésére kezdesz rendet rakni...

Én pedig nem lennék arra büszke, előző, hogy egy 13 éves gyerek anyjaként nemigen tudok értően olvasni...

- éppen arról beszéltem, hogy szó sincs kérlelésről.

- arról írtam, hogy hogy alakult ki kamaszkoromban, és nem arról, hogy mit csinálok most.

14!

Jogos, utólag vettem észre, ezért bocs.

Egyébként tudok értően olvasni, csak max. elvesztettem írás közben a fonalat :-/

Okés kösz az észrevételt, de a többit amit fentebb írtam tartom is. Szóval= nem normális dolog a lustasága.

Szinte kinyalom a fenekét, mindig mindenben számíthat rám, ha valamit kér meg is kapja, a világon mindennél jobban szeretett volna kijutni Londonba egy bizonyos koncertre. Annyit kértem hogy a bizonyítványa legyen szép. Az lett, álltam is a szavam, úgyhogy ősszel repülünk arra a bizonyos koncertre családostul.

Tehát, ha én bármire képes vagyok érte, akkor az a minimum hogy elvárom hogy a lehetőségeihez mérten ő is besegítsen nekem itthon.

A férjem pedig nem tart házicselédnek, alig van itthon, folyton dolgozik, értünk/nekünk/miattunk. Hétvégéken van itthon, azt pedig nem takarítással szeretném tölteni, ezért amit kell hétköznap akarok megcsinálni.