Ti sem tűrnétek el ezt, vagy csak nálam telt be a pohár?

próbálok rövid lenni: édesapám és édesanyám családja között sosem volt igazán tökéletes a viszony, de amíg élt az anyai nagypapám, addig nagyjából rendben voltak a dolgok, legalább ünnepekkor meglátogattak minket az anyai ági nagyszülők ill. anyum testvére (mi mindig látogattuk őket, ill. anyum magától is lebiciklizett mert csak a szomszéd faluig kellett menni, meg néha én is). 10 éve amikor meghalt a nagypapám, akkor minden megváltozott. Soha nem jöttek hozzánk a nagymama ill. édesanyám testvére, ill. max egy évben egyszer sokszori unszolásra. Mi továbbra is látogattuk őket eleinte, ám (így utólag belátva érthető módon), édesapámnak nagyon elege lett az egészből, és az utóbbi pár évben csak nagyobb ünnepekkor. Az indok részükről az volt hogy a nagymama csípőficamos és nem tud lejönni (érdekes módon viszont a szomszéd nagyvárosba valahogy mindig lejutott újabb szemüveget csináltatni és hasonlók). Anyám testvére pedig már "betegápolóként" van otthon 10 éve, nem dolgozik semmit (az anyja nem szorul ellátásra egyáltalán egyébként).

Két éve kiderült hogy édesanyám tüdőrákos (nem dohányzott soha, és más sem a családunkból). Akkor érdekes módon a testvére hetente látogatta kb. két hónapig, amíg el nem intéződtek a hagyatékkal kapcsolatos dolgok (alapjáraton undorító), aztán megint talált valami kifogást és azóta a színét se nagyon láttuk.

Amit tesznek az annyi hogy minden nap beszélnek anyuval telefonon.

Mindezek ellenére, anyám nem képes belátni hogy valami nincs velük rendben. Szinte minden nyáron, így a múlt héten is felvettette, hogy miért nem látogatom meg a nagyszülőket. Nem bírtam tovább és kifakadtam, hogy ők felénk se dugják a képüket már évek óta, akkor én mi a francnak keressem őket? Még ha apámat meg a családját utálják is, anyuhoz igazán lenézhetnének legalább a testvére a kórházba, de erre még egyszer sem volt képes, valami kifogás mindig van...

Ma délután telt be végképp a pohár: anyu megemlítette hogy a testvére most a szomszéd városba ment busszal...tehát oda el lehet menni és otthon lehet hagyni a "nagybeteg" mamát, de a testvérére rá sem kell nézni... nem mondtam anyunak semmit, mert nem akarom fájdítani a szívét, de nálam betelt a pohár. Soha többé nem akarom látni, sem az anyját, sem a testvérét.

Elnézést a nagyon ingerült hangvételért, illetve hogy mégis hosszú bejegyzés lett. Ti mit tanácsolnátok ebben az esetben? Kinek van igaza? Ill. hogy lehetne anyunak felnyitni a szemét?

Előre is köszönöm a válaszokat!