Anyukám elhagyta magát (többi lent)?!

Szeretem az állatokat, de szerintem sem normális, hogy beszélget velük.

Az "ennyi és kész"-t pedig remélem nem gondolta komolyan az egyik válaszoló. Amiket leírtál egyrészt marhára felesleges energiapazarlás (naponta porszívózás), másrészt ne az állat körül forogjon már a világ. Nem kell naponta kefélgetni, majd lenyalja magát. Tavasztól nyár közepéig nálunk nem jönnek be a macskák a lakásba, télen is max addig maradhatnak, amíg le nem fekszünk. Nem halnak bele, és ugyanolyan aranyosan dorombolnak, mint azoknak a macskái, akik összetévesztik az állatot egy gyerekkel :)

Kedves Valamokka, nem tévesztem össze a macskát a gyerekkel, és nem körülötte forog a világ. A szőre kikefélése maximum 15 percet vesz el az életemből, nem egy nagy áldozat azért. A porszívózásról annyit, hogy ha nem lenne a cica, akkor is porszívóznék 2-3 alkalommal hetente, szeretem a tisztaságot. Az, hogy van, körülbelül 1-2 plusz porszívózást jelent, ami nagyjából 10 perc. Persze tudom, neked alapból az a gondod, hogy az állat nem lakásba való, de ezen kár vitatkozni, van, aki így gondolja, és van, aki úgy. Én szívesen beengedem, szeretem, ha körülöttem van, nem zavar, hogy többet kell emiatt porszívóznom, meg fésülnöm kell néha. Te nem engeded be, nem vagyunk egyformák, kész. De azért nehogymár hetente maximum 3-4-szer fél óra pluszmunka azt jelentse, hogy javíthatatlan macskabolond vagyok, és körülötte forog a világom.

Van egy német juhászom is, ő kint van, mivel ő ott jobban érzi magát, de ennyi erővel vele többet foglalkozunk, mert napi másfél órát sétáltatjuk. Ez se normális?

Azt mondjuk el se tudom képzelni, hogy nem szólsz hozzá az állataidhoz, csöndben, egy hang nélkül lerakod eléjük a kaját és kész?

Nálunk évekig benn laktak a macskák a házban, pedig egy kicsi kertünk is volt. A cicák (3-an voltak) alomba végezték a dolgukat, mert fő út közeli helyen laktunk, féltünk, hogy kimennek a Fő út-ra és elütik őket.

Az alom mindig ki volt takarítva, annak nem volt szaga. A macskák ivartalanítva voltak, így a kandúr sem jelölt. A kajás táljuk is tisztán volt tartva.

Olyan szőnyegünk volt, ami inkább rongyszőnyegre hajazott, de nem az volt. Naaaaagy szőnyeg, de olyan furán volt szőve, inkább, mintha kötözve lett volna. Ebbe nem ragadt be a macskaszőr, le lehetett róla söpörni hét közben, hetente egyszer volt porszívózva meg felmosva.

A ruháról úgy szedtük a macskaszőrt, hogy vastag celluxot tekertünk a kezünkre, ragacsos felével kifelé. Egy 50 méteres vastag ragasztószalag ma 300 Ft, akkor 150 volt. Vegyél egyet és szőrtelenítsd le a ruháidat.

Áporodott macskaszag? Szellőztetni kell naponta kétszer.

Ma is van cicám a panelban, mégsem áll a ruhámon a szőr, mégsincs macskaszag.

Anyukád valószínűleg depressziós. Ami nem összekeverendő a tinidepivel, hanem ez egy komoly pszichés betegség. Az állatok szeretete és ajnározása esik neki jól. Ezért is nem takarít rendesen, a depresszió miatt. Ezért nem válaszol rendesen, amikor elmondod neki a bajod.

Nincs azzal probléma, hogy beszél az állatokhoz én is a mai napig szoktam beszélni hozzájuk, mert sokkal jobban szeretem őket, mint az embereket.

Az az egyetlen durva dolog ebben, hogy képes felkelni éjjel többször, hogy ki-be engedje őket.

Ne engedd be a macskákat továbbra sem a szobádba, szőrtelenítsd le a ruháidat (eddig miért nem tetted?), és takaríts, segíts anyukádnak, mert a depresszió nem játék.