Csak szerintem zavaró dolog nagykorúként a szülőkkel élni? Máshol is ez van, ahol idősebbek a szülők?
19 éves lány vagyok, tanulok, ( nem túl jól, de azokból jó vagyok, amik kellenek a továbbtanuláshoz), alkalmanként diákmunkát vállalok. Apáék szinte mindent megadnak nekem. Ha el akarok menni nyaralni, X helyre összekaparják, ha nyelvvizsga kell, adnak rá pénzt, szóval amire kell arra kapok pénzt. A baj ott kezdődik, hogy apa mindenbe(!) beleszól amit csinálok.
Itt olyan apróságokra gondolok:
- pl: ruha , milyen a fazonja , mennyire kihívó, mennyire van ki a mellem( pedig nincs semmi baj vele, egyáltalán nem kihívó mai szemmel, csak épp az ő korában nem vettek volna fel ilyet (az 50es években volt kamasz))
- smink: mennyi sminket használok, mennyit költök sminkre, hova használom a sminket
-fülbevaló ( egyik fülemben 2 lyuk van, a másikban 1)
- a kajaadagomra ( ha kevesebbet eszem, azt mondja, hogy addig nem állhatok fel az asztaltól amíg nem eszem még )
- egészséges életmódot próbálok követni, nem eszem sima cukrot , csak nyírfacukrot, gyakran veszek norbis kaját, meg teljeskiőrlésű kenyeret, barnarizst( a barnarizst a meg a tk kenyeret anya veszi, de a többit a saját pénzemből finanszírozom)
-sport - konditeremet kifizeti, azzal nincs baja, de vettem egy futócipőt, amiért balhézott, hogy hogy fogok kinézni, nem nőies futni, nem nőknek való, minden nő hülye , fitneszmániás aki fut.
- néha ok nélkül kiabál velem : pl: hangosan sírtam a szobámban , erre 3x bejött megkérdezni hogy mi van velem, mondom nem sírok, nincs baj , és elkezdett üvöltözni : hogy mi a fenét képzelek, mindent megkapok, erre minden ok nélkül bőgök, micsoda hisztikirálynő vagyok. Utána fél óráig sírtam még kb., és a szobájából kiabált át hogy hagyjam abba.
- a filmeket amiket nézek: szeretem a stephen king adaptációkat, a pszichothrilleket, erre nem vagyok normális, beteg ember vagyok, hogy ilyen borzalmakat nézek.
- volt hogy 1 hétig nem szólt hozzám, mert kikölcsönözte nekem a kedvenc könyvét, és azt mondtam neki, hogy nem érdekel. Erre hálátlan vagyok, nekem semmi sem elég jó, az ember kiteszi a lelkét értem stb...
- Ha valamiről más véleményem van, teológia, irodalom, versek,etika, divat erre mondja, hogy ő elmúlt 70, doktorija van , 40 évig ledolgozott csak jobban ért hozzá mint én
- Nem engedi hogy nehéz dolgokat cipeljek, súlemelésért is kiabál, kikapja a kezemből, és ha mondom , hogy bírom, akkor csak nem képzelem hogy erősebb vagyok mint ő
válasza:Ismerős a sztori. Apádnál sztem valami más is van, nem ismerhetünk itt mindent a leírtakból, képtelenség.
Most érte őket utol a lázadó korszakod, nem kell ezen úgy felakadnod. Szar ügy lesz, de mivel szerencsésen diákmunkád is van, azért kezdesz már önállósodni. Apád örökké fogja a későbbiekben is nyomatni a lelkiterrort, egy pillanatig se vedd magadra, mert akkor csak elégedett lesz magával, és az adja alá a lovat.
Viszont feltűnt, hoy anyudról meg semmit sem írtál. Az a gyanúm, hogy ő is le van "rendezve" apád által.
(5-ös vagyok, a pontozgatás nem oszt, nem szoroz semmit)
válasza:Te sem vagy normális..
Például írod, hogy HANGOSAN sírsz a szobádban, többször megkérdezi mi a bajod, te meg azt mondod, semmi nem sírok. Nem tudom ezek után mit csodálkozol, hogy kiakad.
Anyut azért nem említettem meg, mert vele jó a kapcsolatom. Mindig kérdezem, hogy nem-e hangos a zene, ha zavarja csak szóljon ( itt most a legapróbb hülyeségekről beszélek)
Ha kell pénz, szólok, ő ad, én reggel megcsinálom a reggelit, megfőzöm neki a kávét, ha a csekély tudásommal ebédet csinálok, viszek neki, ha van ideje egyen. Van hogy elkísér a magántanárhoz, csakhogy ne untakozzam, és meg is vár. Lemosom az ablakot, hogy neki már ne kelljen, jelenleg telefonra gyűjtök neki a szülinapjára, meg egy aranymedált akarok neki venni karácsonyra. Van hogy belépek egy cukrászdába, és amikor hazaér, egy süti várja itthon. Reggel, igyekszem nem felébreszteni. Ő rendszeresen eljár norbi-boltba, hogy nekem vegyen valamit, ha sütit süt, nekem "különleges alapanyagokból" csinálja. A kedvenc márkám a Mayo Chix, meg a Misso, meg az ilyenek , meg az Adidas, szülinapomra mindig ilyeneket kapok ( és nem "kunyerálok" pénzt, hanem bevisz az üzletbe és mondja, hogy válasszak amit tetszik)
Tanártól rossz szót nem hallott rólam szülőin, van hogy elé megyek munka után, csak azért, hogy vigyem a szatyrait.
Apának nem főzök, mert azt hajtogatja, hogy tanuljak meg már főzni, mert a férjem nem fogja eltűrni, hogy a neje nem főz, ő nyugdíjas, ő van egész nap otthon, a főzést elintézi annyival, hogy ő férfi, neki nem kell tudnia főzni.
"Te sem vagy normális..
Például írod, hogy HANGOSAN sírsz a szobádban, többször megkérdezi mi a bajod, te meg azt mondod, semmi nem sírok. Nem tudom ezek után mit csodálkozol, hogy kiakad"
Én mindig hangosan sírok. Akár az utcán vagyok, akár mások, előtt, akár magamban, én csendben nem tudok sírni. Ha óTELJESEN egyedül vagyok, akkor káromkodom, szitkozódom, ordibálok, kiabálok, toporzékolok, verem a fejemet a falba, beleharapok a karomba, tépem a hajamat. Szóval nem másoknak produkálom magamat.
azzal meg hogy letagadom, hogy sírok, számomra az a legudvariasabb módja annak, hogy nem akarok róla beszélni, és hagyjanak békén. Csak nem mondom neki, hogy hagyjon békén mert egyedül akarok lenni.
válasza:Apukád a korából adódóan már kicsit bogaras. Nagy köztetek a generációs szakadék, ez is nehezíti, hogy megértsétek egymást.
A leírásod alapján van amit tényleg apukád túloz el, de mint mondtam, ez abból fakad, hogy ő már korban élt, teljesen máshogy látja a világot.
De van amit pl. te túlzol el...
A sminkről jut eszembe, persze nem tudom, mennyire erősen sminkelsz, de elhiheted, hogy "az én időmben" aki úgy sminkelt, mint a maid tinilányok zöme, annak már utánaszóltunk, hogy merre van az utcasarok. Pedig nem is vagyok sokkal idősebb nálad, és én is sminkeltem már a gimiben is...
26L
válasza:Kérdező, én maximálisan megértelek.
Közel 40 évesen is szenvedek sokszor a szüleim teljesen hasonló hozzáállása miatt: ők jobban tudják, melyik kazánszerelőt, festőt stb. hívjuk lakásfelújításkor (11 éve férjnél vagyok saját otthonban, kisgyerekkel), miért ezzel meg azzal etetem a fiamat, miért így altatom stb.
Kéretlen tanácsokat osztogatnak, és megsértődnek, ha nem azt csináljuk, amit ők jónak látnak (ők 67-68 évesek, én 38).
Kamaszkoromban ugyanez volt, mint veled: ellentmondást nem tűrő kijelentések, a másik (=én) igényeinek, személyiségének semmibe vétele stb.
Sajnos az ő korosztályuk, akik közvetlenül a háború után születtek, valószínűleg ebben nőttek fel, és el sem tudják képzelni, hogy lehet más szemmel is nézni a világot, élni az életet.
Nem hiszem, hogy a rosszindulat munkál bennük, csak nem nyitottak.
válasza: válasza:Nagyjából vele egykorú vagyok, anyám hasonlókorú, mint a te apád.
Utálok itthon lakni (egyébként a főzésen kívül mindent én csinálok itthon, és minden hivatalos ügyet én intézek), de amíg nincs munkám, nem tudok lelépni itthonról!
Mindig talál okot arra, hogy belém kössön - ha törődök a külsőmmel, az a baj, ha nem, akkor az, ha elmegyek itthonról, azért cirkuszol, ha nem, akkor azért....
Nálunk arról van szó, hogy a maga képére akart formálni mindig, de az Istennek se fogja fel, hogy én nem ő vagyok, és vannak önálló gondolataim és véleményem. Egyre nehezebben viselem el, hogy szívja a vérem és kritizál. Azt tartom a legundorítóbbnak, mikor előadja a mártírt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!