Még legyek hálás az alkoholista apámnak, hogy ad enni, és van hol lakom? X

Kedves 8. Sok esetben nem lehet összekeverni egy alkoholista nőt egy alkoholista férfival.

Az én anyám is alkesz volt apám mellett, viszont őt lehetett kezelni, és nem terrorizált.

Érdekes kérdés ez...

Először is: legyél hálás! Mert hálásnak lenni jó. :)

A hiba nem itt van az "érvelésben". (Már ha az ilyen hülye, kéretlen tanácsot annak lehet nevezni.) Mert ha a felsoroltakért hálás is vagy (hiszen az valóban jó dolog, ha van hol laknod, van mit enned...), akkor ugyanennyi jogod van ahhoz, hogy k.rvára(bocs) mérges legyél, amiért apád tönkreteszi a napjaidat, lehetetlen vele együtt élni. Tehát összességében ad is, de közben többet vesz el. Ez itt a lényeg: tehát inkább van jogod haragudni, mint hálásnak lenni, ha közben részben van is miért. (Hú, ez kicsit bonyolult megfogalmazás lett!) Tehát kapsz jó és rossz dolgokat is tőle, s most úgy érzed, több rosszat kapsz, mint jót. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor teljesen jogosan vagy mérges.

A másik szintje ennek, ha valaki tud egy még rosszabb sorsot, helyzetet, az senkit nem ment fel a felelősség alól. Igen, a sorsok különbözőek. Azért ne akarjak jobbat magamnak, mert van, akinek még nálam is rosszabb??? Ez meg milyen hülyeség már? Neki nem attól rosszabb, mert nekem jobb!!! Ez lenne az egyetlen olyan lehetőség, amikor meg kellene fontolni. Ám ha neki nem rosszabb attól, hogy nekem jobb, akkor mi köze e két dolognak egymáshoz? Semmi. Hülye aki ezzel érvel. Sőt! Ha te sikeres és boldog ember leszel az életedben, valószínűleg többet tehetsz az afrikai éhezőkért (légből kapott példa, bármi lehet itt), mintha magad is alkoholista hajléktalan lennél. Ezért szerintem tegyél meg mindent a saját boldogságodért, ez nem rossz önzőség, ne hallgass azokra, akik össze akarnak zavarni. Ez puszta nyáj-ösztön.

Ez pedig a harmadik szintje a kérdésnek: Sokan nem bírják, ha valaki nem olyan, mint ők. Ha ők a lelkükben valamilyen szinten betegek, azt szeretik, ha a környezetük is pont annyira beteg. Sem jobban, sem kevésbé. Ez nem tudatos, nem akarnak ők semmi rosszat, azt hiszik, jót tesznek. Sajnos ez nem így van. Sokat nem tehetsz ezzel, elkerülöd őket, nem hallgatsz rájuk, nem hagyod magad megfertőzni. Inkább megismered magad, a valódi vágyaidat, megpróbálsz tudatos lenni, és egy jó életet összekalapálni magadnak abból, amit a sors adott.

Próbálj arra gondolni, hogy az apád beteg - ami igaz is, mert az alkoholizmus betegség. A gyűlölet helyett a szánalom talán elviselhetőbbé teszi a helyzetet.

Persze a beteget gyógyítani kell, ez itt elvonókúrát jelentene, ami valószínűleg nem kivitelezhető, bár az is kérdés, milyen józanul.. ha akkor lehet vele beszélni, ha olyankor normális, talán van esély.

Én is hasonló körülmények között nőttem fel.

Pofozkodás, garázsban alvás, mert imádott kizárni a lakásból stb...

Ne hallgass másra, h hálásnak kell lenned, ne hallgass másra, h miért nem mentél el dolgozni már.

Én vidéken nőttem fel, a munka az volt, h apám után takarítottam fel a mocskát, amikor részegen rossz helyre pisilt vagy elmentem sörért, cigiért a kisboltba. A nyarakat pedig mindig ház körüli munkával töltöttem pl. borsófejtés, uborka tisztítás stb...

Nem kell megköszönnöd semmit, nem kell hálásnak lenned.

Aki gyereket vállált, vagyis Téged, annak igenis tudnia kellett volna, hogy kell tisztességesen felnevelni egy gyereket. Abszolút nem az anyagiakra gondolok, az, hogy lyukascipőben jártam végig a gyerekkoromat és többnyire vajaskenyéren nőttem fel, nem érdekelne.

De a sok megaláztatás, végig virrasztott, sírós éjszakákra, hogy mikor ver ki az ágyból és mikor pofoz fel megint, akkor keserűség és düh van bennem, ami egy életre belém égett !