Férjek, feleségek! Ha házastársatok az általatok felvetett problémára, kérdésre azt a válasz adná, hogy "mert csak"! Hogyan viszonyulnátok hozzá?

"A gyerek nem egyenrangú a felnőttel, ez csak egy liberális marhaság."

Jól van, egyes, elülhetsz.

Kérdező, azt gondolnám, hogy a másik ingerült éppen, és pihentetném a dolgot egy picit, majd újra előhoznám. Biztos nem ezt hajtogatja mindig.

Nem egészen értem hogy jön össze a kettő.A Férjemnek van hogy azt mondom hogy csak,főleg ha olyan dolgot kérdez meg 100Xra amiről nem szeretnék beszélni.

Mondta már ő is nekem és nem háborodtam fel.

A gyerekem az más tészta,még kicsi és nagyon enm elégedne meg egy egy iylen válasszal,neki mindent aprolékosan el kell magyarázni,és meg is teszem hisz fejlődő korban van.

Ha ilyen előfordulna, akkor nem házasodtunk volna össze.

Vagyis egyszer előfordult, akkor megbeszéltük, még a kapcsolatunk elején..

Bára. Valasza akkor is "mert csak" volt, mert tényleg mert csak volt a vlasz, nem volt erősenbb érve:):):

Szóval akkor bezséltük emg, hogy egy gyereknek sem mondunk ilyet.

Én otthon sem kaptam ilyen választ, csak ritkán, akkor is hozzátették.

"Nincs kedvem megmagyarázni, legyen most elég annyi, hogy azért mert azt mondtam" vagy "ha gondolkodsz kisit magadtól is rájössz"

Az otthoni szanpbályokra bot hasonló, mondat, de nem így.

Hanem úgy, hogy nálunk vannak szabályok, amiket be kell tartanod, ha majd egyedül laksz, és saját családod elsz te is felállíthatsz saját szabályokat is, nem kell azokat betartanod amiket mi elvárunk..

De ezek oylan dolgok voltak, hogy tilos késni( ha azt mondják fél 6 ra vagyok otthon akkor nem 33-kor, abban az időben nem volt telefon még) ha mentem valahova akkro szőlni mikor érek haza..

Stb

Tehát nagyon alap dolgok

Soha nem éreztem úgy, hogy ezt hatalomfitogtatásként használják, mint nagyon sok helyen hallani és látni..

"Szerintem, amelyik szülő a még otthon élő huszonéves gyerekének probléma felvetésére azt válaszolja, hogy " mert csak", annak a felesége, férje felé is hasonló a kommunikációja.

Ezek nem családi, hanem főnök, beosztotti viszonyok. Az agresszió előbb a gyerek felé irányul, lévén ő a legvédtelenebb. Aztán ha neki sikerül elmenekülnie a "szerető szülei" karmai közül, akkor ez az agresszió a férj, feleség között bontakozik ki. Bár kétlem, hogy addig ne lett volna egy-két "véletlen" ajtónak esés."

Attól tartok, nem értelek. 1. Egy huszonéves "gyerek" nem védtelen. 2. Ebben a korban már elég normális az önállósodás, ami nem feltétlenül menekülés. 3. A "mert csak" valóban nem túl jó kommunikációs mnodszer, de ezt nem lehet még verbálagressziónak sem nevezni. 4. Hogy jön a "mert csak" össze azzal a feltevéssel, hogy biztosan történt már fizikai erőszak ti. "ajtónakesés"? 5: A főnök-beosztott viszony szülő-gyerek között kicsit sarkított, de egyenrangúnak még a felnőtt gyereket sem nevezném, mégpedig azért nem, mert minden csoportban, így minden családban is létezik bizonyos hierarchia. Még ha ez csak abban is nyilvánul meg, hogy tiszteli az ember a szülőjét. Ha már erről van szó, jó esetben a házastársát is tiszteli, és vele egyenrangú abban a tekintetben, hogy mindkettejüknek beleszólása van a döntésekbe, de nyilván figyelembe veszik, hogy például melyikük ért jobban a témához. Például, műszaki kérdésekben a párom tud többet, tehát rá fogok hallgatni, a konyhával kapcsolatos kérdésekben fordítva. És igen, a gyereknek is vanm beleszólása az őt érintő kérdésekbe, minél felnőttebb, annál több. Vagyis: az ilyen "kérdéseket, problémákat", amiket a kérdésedben írsz, meg kell beszélni rendesen, fontos dologban nem mondaná sem a párom azt, hogy "mert csak" sem a gyereknek nem mondanánk, hanem igyekeznénk normálisan megbeszélni vele.