Ti mit tennétek, feladnátok vagy küzdenétek tovább? És a szüleim?
Az a gondom, hogy az egyetem, ahová most járok, ez életem álma, soha nem is vetődött fel bennem más alternatíva, hogy "mi leszek ha nagy leszek".
Rengeteget küzdöttem, mire bejutottam, szerencsére sikerült elsőre, jártam különtanárhoz, van 3 nyelvvizsgám. Most tartok a második szemeszterben, de úgy érzem, hogy ebbe gyakorlatilag bele fog törni a bicskám. Az első félév az meglett, most pedig itt állok két hét van a vizsgaidőszakból és egy vizsgám van meg :/ Tanultam a többire is, de nem sikerültek. Egy nyugodt percem sincs, nincs étvágyam, aludni eddig tudtam, de amióta már éjszaka is 40 fok van, azóta azt sem. Félek, hogy egyszer az idegrendszerem fogja megbánni.
Másrészt pedig a szüleim, egy csomó pénzt és energiát fektettek belém, nagyon dühösek rám, hogy miért nem megy a dolog, pedig én próbálok mindent megtenni. Lakást vettek, kifizették a különóráimat, pedig én tényleg igyekszem mindent megtenni.
Ti mit tennétek? Abbahagynátok? Vagy nem?
(Tudom, hogy "soha ne add fel", ezt pont nekem nem kellett mondani soha, de félek, hogy tönkreteszem magam idegeileg :S)
válasza:
válasza:Már miért lenne elcsépelt a "tanulj év közben"?
1. Ha valakinek van esze a felsőoktatáshoz, annak már az is nagyon sokat fog jelenteni, ha az órákra bejár, és rendesen odafigyel.
2. Ha emellett a szorgalmi időszakban is szánsz időt arra, hogy átismételd az anyagot nap végén, vagy hétvégén, a vizsgaidőszakban nem fog elönteni a tanulnivaló.
Kérdező, ezt vedd tapasztalatnak egy olyantól, aki elvégzett egy nehéz főiskolát munka mellett!
válasza:Én is azt mondom, hogy ne add fel. Nekem mindigf ment a tanulás, bár mindig lámpalázas is voltam vizsgán. Első félévben egy tanárnak szemétkedni támadt kedve velem, és úgy húzott meg (életem első bukása :D), hogy a tétel 90%-át elmondtam, de szerinte a maradékot ha nem tudom, akkor max kettest kaphatok - én meg megkérdeztem, hogy jön ki a 90%-ból a kettes. Mert nem, nem volt jó nekem a kettes, mivel igazságtalannak éreztem (az is volt, amit nem tudtam, azt ő sem mondta el órán, sem normális jegyzet nem volt hozzá). Erre csak azt mondta, jó, akkor UV. :) Ez a kis élmény jól megalapozta, hogy milyen idegállapotban mentem be a későbbi viozsgáimra. :)
Nekem aztán harmadév végén lettek gondjaim, meghalt egy családtagom, én meg egyszerűen összeomlottam és nem bírtam megcsinálni egy csomó vizsgát. Volt félév ismétlésem, és később utólag elosztva letettem őket. Szóval ha továbbra is ez az egyetem az álmod, akkor ne add fel. Ne koncentrálj most mindenre egyszerre, hanem például csak egy vizsgára, amit még meg tudnál csinálni most, aztán a többire majd később sort kerítesz. Nézz utána, mik a lehetőségeid, és főleg próbálj megnyugodni, nem pánikolni azon, hogy miféle elvárások vannak. Azt tanulod, amit választottál, amit szeretsz, nem? Ezért csináld, nem pedig elvárások miatt.
válasza: válasza:12.!
Én meg munka és gyerek mellett csinálom az egyetemet, és nincs időm év közben ismételgetni, sőt, ritkán látnak az egyetemen, mert a munkahelyem egyébként is csak zh-zni engedett el és vizsgázni. Mégis csinálom. Nem mindenkinek egyformák a képességei. Neked szükséged volt rá, nekem nem.
Ja, és valószínűleg fogalmad sincs, milyen érzés lehet úgy tanulni és élni a mindennapokat, hogy csesztetnek, hogy miért nem? Biztos nem tanultál..stb. dolgokat hallgatni.
:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!