Gyermek örökbefogadást tervezünk a párommal. A napokban MMPI tesztet kellett töltenünk a pszichológusnál. A teszt eredményét nem árulta el, de közölte, hogy mindkettőnknek kellenek további kiegészítő tesztek még?

Egyáltalán nem felesleges. Azt a logikát használják, mint minden más alkalmasságvizsgáló rendszer, többek között a fegyveres testületeké is. Persze, eltérések vannak, de az alapelv változatlan. A tesztek csak és kizárólag akkor feleslegesek, ha a jelölt amúgy is megfelelne.

De előre senki nem tudja, megfelel-e a jelölt. Persze, kiderülhet utólag is az alkalmatlanság, de akkor a gyerek bánja. A kérdés tehát, ha utólag nem derülhet ki, mégis, hogyan csökkentsük annak a kockázatát, hogy a gyermek nem olyan családba kerül, ahol nem az ő érdekeit nézik első sorban ?

El lehet beszélgetni mindenkivel, lehet csinálni mondjuk 3-4 alkalmas interjúkat, alkalmanként 60 percben. Az napi 6 jelölt kb., ha szünetet is szeretnénk, hogy szerencsétlen szakember ne purcanjon ki agyilag, akkor inkább 5. Több száz jelentkezőnél ez vállalhatatlan, mert nincs rá elég idő, se szakember.

A teszteket ezért fejlesztették ki, pl. az amerikai hadseregben a második világháborúban: rengeteg embert tesztelni a fontos tulajdonságokra, rövid idő alatt, egy meghatározott becslési pontossággal. Több ember, kevesebb idő, kevesebb szakember, nő a kapacitás, csökkennek a költségek. A tesztelés költséghatékony. Lesznek, akik átcsúsznak, hazudnak, igen. Nem 100%-os a rendszer. Semmilyen mérési eljárás, beleértve a beszélgetést, nem az. Ahhoz képest, hogy hányan jelentkeznek, és hány sztorit hoztatok fel pl. itt ellenpéldaként, a rendszer egész tűrhetően muzsikál. Mert nem csak azt kell nézni, hogy hányan jutnak át, hanem azt is, hogy hányan lesznek az átjutók közül utólag alkalmatlanok az át nem jutó alkalmatlanokhoz képest. Ha ez a szám ésszerűen alacsony, akkor a rendszer elérte a célját: a hibás döntés kockázata csökken, miközben költséghatékonyabb a rendszer.

Persze, akinél nincs semmi kizáró ok, az is végig szívja az egész procedúrát. De miután előre nem lehet megmondani, kinél lesznek gondok, utólag rájönni pedig a gyermek kárára volna, ésszerűbb letesztelni mindenkit. Arról nem is beszélve, hogy akármilyen is a rendszer, mindig lesz valaki, akinek nem tetszik :P

Nekem aztán senki ne jöjjön, hogy szegény gyerek érdeke a sok teszt! Én örökbefogadott vagyok, majdnem 60 éves. Akkoriban még nem voltak tesztek, de a legjobb szülőket kaptam, nem is sejtettem soha, hogy nem a vér szerinti szüleim (ez már csak jóval haláluk után derült ki) Akkor viszont utána jártam, ki szült meg...hm....nagyon durva dolgok derültek ki, a leírás alapján az a csoda, hogy életben maradtam, a kedves "édesanyám" születésemtől egy pincében tartott, nem etetett, nem gondozott... a többit nem részletezem)

Szóval az édesszüleim(ők az örökbefogadó szüleim) nagyon nagy szeretetben neveltek, taníttattak. Aki örökbe fogad egy gyereket, semmilyen anyagi juttatást nem kap érte, (az én időmben még családi pótlékot sem kaptak), tehát valóban szívből, szeretetből fogadja be.

Ezek után nekem ne magyarázza senki, hogy tesztelni kell, mert aki örökbe fogad, az valóban azért teszi mert SZERETNI akar egy gyereket, s külön tisztelet nekik, hogy egy vadidegent tudnak sajátjukként elfogadni.

Csak azért bánt, hogy szüleim halála után derült ki a dolog, mert soha nem tudtam elmondani,hogy végtelen szeretetem mellett mennyire hálás is vagyok Nekik, hogy kiemeltek a mocsokból, hogy embert neveltek belőlem, nélkülük jó esetben az utcán élnék, valószínűleg hajléktalanként.

Inkább örülni kellene, hogy a mai anyagias világban még vannak olyan jólelkű emberek, akik nyakukba veszik egy kicsi gyerek gondozását, nevelését, taníttatását.

A gyerekek érdeke: minél nagyobb eséllyel olyan szülőkhöz kerülni, mint amilyenek az Öné voltak. A szülei azonban nem csak szerették Önt. De ezt a szeretet át is tudták adni Önnek, hogy aztán Ön is át tudja adni másoknak. egyáltalán nem mindegy, mit ad egy szülő a gyermekének. Ideális esetben azt, amit az Ön szülei is megtettek.

Ha minden jelentkező ilyen lenne, nem vezették volna be a tesztelést. Egy azonnal érthető indokot, amiért van értelme a rendszernek, már előttem leírtak. Leírok egy másikat is, ami kevésbé egyértelmű.

A beszélgetésben keveredik a frusztráció és a rendszerkritika. Adott mondjuk egy leendő gondozó, akinek mondjuk nem lehet természetes úton gyermeke. Naná, hogy szeretni fogja a gyereket. Az ilyen szülők gyakran azt is nehezen viselik, ha egy másik szülő kiabál a gyermekével, azt kérdezvén maguktól: "neki bezzeg lehet gyermeke, holott én jobban bánnék vele. Ez igazságtalanság!" Az.

Ha megpróbálom felvenni ezt a nézőpontot, egy dolog bizonyos: elég ijesztő dolog, hogy letesztelnek. Ott van egy karnyújtásnyira a lehetőség, és egy olyan rendszer állja az utamat, amit nem ismerek, nem tudok befolyásolni, azt sem tudom, mit akarnak tőlem, és lehet, nem megyek át a teszten. Ez elég félelmetes és dühítő lehet. Itt nem a tesztről van szó. Itt arról van szó, hogy *engem tesztelnek*, vagyis ha valaki alkalmatlannak nyilvánít, akkor sosem lesz gyermekem! Bezzeg, a Móriczkának sikerült, és rettenetes, amit a gyerekkel csinál! De miután csak nem fogom megkérdőjelezni magamat, hát megkérdőjelezem a rendszert. Teljesen átlagos reakció, érthető. Ez nem a rendszerről szól. Hanem arról, aki nagyon szeretne gyermeket, de valaki azt mondhatja neki, hogy nem, és erre a jelöltnek nincs befolyása.

A kérdés az, miért mondhatják egyáltalán, alkalmatlan, ha egyszer a szeretete nem megkérdőjelezhető? Azért, mert lélektanilag egy dolog a szeretet, és egy másik dolog, hogy valaki ezt hogyan tudja közvetíteni a gyermek felé. Kb. olyan, mintha valaki tudna írni, de kérdés, van-e mivel írni. Egy alkoholista szülő, aki veri a gyermeket, is szeretheti a gyereket. Ugyanúgy egy pszichiátrián kezelt gondozó, egy munkamániás manager, stb. is. De nekik kevés eszközük (figyelem, érzelemszabályozási módok, integrált személyiségrészek, idő, stb.) van arra, hogy ezt átadhassák. A tesztelés azt a célt is szolgálja, hogy megnézzék: megvan-e minden eszköz (pl. érzelemszabályozási mechanizmusok) "az íráshoz". Mindkét félnek szüksége van a szeretetre, igen. De az, aki megtaníthatja a gyermeket arra, miként fejezze ki a szeretet, az első körben a gondozó lesz. Senki nem tud átadni valami olyasmit, amivel maga (még) nem rendelkezik. És ez az örökbefogadott gyermek gyerekeire is vonatkozik. Na persze, nem tökéletes szülőket keresnek. Winnicott írta anno, hogy a gyermeknek nem tökéletes szülőre van szüksége, hanem valóságosra. Ezt a tesztelő pszichológus is tudja.