Ha sehogy nem jön ki a gyerek a szülővel, de próbálkozik?

17 évet betöltöttem. Édesanyámmal sokáig nagyon jó volt a kapcsolatom, de valamikor nagyon megromlott. Egyszerűen képtelenek vagyunk beszélgetni.

Sokáig megtartottam a "kisgyermek" álcát, nem tudom miért, jó volt az nekem úgy, hogy nincs változás... Azonban már lassan tarthatatlan volt, így kialakult az a helyzet, hogy szép lassú váltás nélkül - ami általában a 13-16 év között van - egy hirtelen váltással a 13 éves személyiségi szintről átálltam a másokkal is folytatott 17 éves személyiségemre. Ez másoknak nem gond, mert ismerték, hoyg alakult ki ez. Akikkel igazán jóban voltak ismerik a magánéletem, tudják kibe voltam szerelmes, kivel vesztem össze stb... de mivel anyukám még a "13 éves szinten volt" (miattam) vele nem lehetett ilyenekről beszélgetni, mert csak a gyerekes módon tudott rá reagálni. Így szépen lassan elhidegedtünk.(?) Mostanra már annyira, hoyg személyes dolgokról nem is tudunk beszélni... teljesen személytelenekről csak... könyvek, tv, kutya, és így tovább. Fel se hozok olyan témát, hogy mondjuk barátok vagy kedvesebb személyek számodra, mert nem regál rá normálisan. De ha megjegyzem, hogy ne csináljon így, megsértődik és a válasz mindig ugyanaz: Ő csak hülyéskedett és én túl okosnak tartom magam és nincs bennem semmi fiatalság. Ezek után? Igazából... már kedvem sincs ilyenekről beszélni... Most vagyok lassan 18 éves és tudja mi történt velem "belül" 12 évesen... az jó.

Mit lehetne tenni? Megbeszélni, igen... na de ha akarnám is, csak a 13 évest látja, aki csak okoskodni akar...