Ti mit szólnátok, ha anyukátok élettársa előbb segítene rajtatok, mint a saját apátok, aki nem is akar támogatni adott dologban?

Örülj neki, hogy ő támogat téged és legalább van valami segítséged (persze nem ismerjük az okokat, ki tudja, miért támogat, lehet azt akarja mielőbb kettesben lehessen már anyukáddal :D). Én is örülnék, ha már így lenne, mert szüleim semmiben sem támogatnak és nem anyagiakra gondolok, mert azt felfogom, hogy nincs (bár, ha nem innák el a pénzt...), de semmiben sem, soha egy jó szavuk nem volt hozzám, vagy arra nem képesek, hogy meghallgassanak nagy ritkán, vagy segítsenek dönteni valamiben vagy bármi ilyesmi. Folyton vitáznak, anyám mégsem válik, csak mondja időnként, de már 20 éve mondja... Hatalmas öröm lenen számomra, ha elválnának és lenne egy új, normális társa, akkor végre nekem is lenne legalább egy olyan családtagom, akire legalább kicsit is számíthatok. Számomra nagyon meglepő és megható dolog lenne egyébként, mert egy idegentől nem is várnám el, hogy így segítsen, már azt is szép gesztusnak tartanám, ha olykor végighallgatná a picsogásomat. Örülj, hogy ilyen szerencsés helyzetben vagy! Apukádra szerintem ne haragudj emiatt, te is írtad, hogy ő ilyen, szóval szerintem fogadd el, hogy ez van és kész.

Kérdező hány éves vagy?

Hát ez nálam is így volt, a saját apám nem törődött velünk, a mostoha segített mindenben. És a gyerekeimnél ugyanez a helyzet. Mostani párom mindent megtesz értük, az apjuk meg egy elmebeteg lett, már a gyerektartást sem akarja fizetni, soha nem tett a gyerekeiért semmit.