Csak én vagyok ilyen bosszantóan selejtes, hogy ilyen szüleim vannak?

Jelen helyzetben itt vagyok, s csak ülök a gép előtt s számolgatom, hogy mikor is tudok majd kijönni abból az adósságból, amibe majd fogok keveredni... Már az élettől is elment a kedvem.

Van egy apám, akivel ugyan együtt élünk, de én nem beszélek vele egy veszekedés után, ami pár hónappal ezelőtt zajlott le. Saját világában él, azt hiszi ő a nagy valaki, mindent tud, soha nem hibázik. Mindezek mellett olyan beképzelt, hogy lassan már kacsazsírt kell venni, s bekenni az ajtófélfát, hogy be tudja rajta gyömöszölni azt a nagy arcát. Régebben ivott, vert is rendesen, de mióta felnőttem, azóta nem meri megtenni. Ellenben állandóan kötözködik, meg semmi nem tetszik neki. Havonta egyszer általában "elköltözik", vagy feldobja a témát, de mindig visszajön, mint a bumeráng.

Anyám a mérce másik vége, akivel nagyon jó a kapcsolat. Akkor, amikor minden úgy van, ahogy ő megálmodja, illetve jobb lábbal kel fel az ágyból. Amennyiben merek valamiért szólni, vagy épp szót emelek valamiért, akkor minden bizonnyal van valami ellenérve, vagy hülye kifogása. Ha épp ezek nincsenek, akkor ő sajnáltatja magát, bőg, meg mondja neki megy a folyónak meg ilyenek, mert mindenki bántja őt. Fantasztikus.

Jelen helyzetben rábeszélt engem több kiadásra, melynek eredménye az lett, hogy hitelkeretembe bele kellett "csúsznom". Többnyire előfordul pár ezer forinttal, de ha véletlenül túl lépem amikor mindig ügyelek arra, hogy a fizetésem ezt tudja fedezni. (Pl. Amikor a mosógép vásárlás be volt tervezve, akkor egy héttel előbb megvettem, mert a kiszemelt termék tíz ezerrel olcsóbb volt. A hitelkeretemnek köszönhetően mikor megjött a fizetésem, akkor az akciós árnak köszönhetően tíz ezerrel több maradt, mint amit számoltam).

Nem számoltam előre költözésre, most pedig már biztos, hogy ez lesz. Ezzel semmi probléma nem lenne, hisz a tulajjal tisztáztuk a költségeket. Ma közölte velem anyám, hogy a vízóra beszerelése harminc rugó. Ha ezt most hozzáadom a jelenlegi összeghez, amivel mínuszban van a számlám, illetve még a kiadásaimat, akkor gyakorlatilag marad ötezer forintom.... Ezt azért jeleztem felé, de vállrángáson kívül semmit nem csinált, illetve megkaptam, hogy most nem ez a lényeg, hanem legyen fedél a fejünk felett.

Nekem pedig igenis ez a lényeg. Egyrészről ezek a kiadások nem voltak betervezve. Rendben, úgy vagyok vele, jó ha van hitelkeretem, mert ha valami van, akkor jól jön. De nem így, hogy alapból úgy áll hozzá, hogy legyint, mert ha elfogy a kártyámról a pénz, akkor majd mínuszba teszem. Mindezek mellett pedig abszolút semmit nem tudok apám anyagi helyzetéről, s arról sem, hogy konkrétan abból mennyit is visz el ez a költözés. Vagy egyáltalán fog-e pénzt kiadni erre.

Jelen pillanatban épp azt számoltam, hogy így mínuszos lesz a júniusi, illetve a júliusi hónapom is. Épp azon elmélkedtem, hogy meg kell szorítanom magam étel terén, s kevesebbet kell ennem, s minél olcsóbban jöjjön ki.

Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, mert egyszerűen mindenhol zárt utakat találok. Rokonaim nincsenek. Ismerősökre, barátokra nem számíthatok. Egyedül a fizetésemből nem tudnék megélni, külön költözés se menne, mert akkor meg retteghetnék, hogy apám mikor veri agyon anyámat. Arról már nem is beszélve, hogy anyám napi szinten terrorizál azzal, hogy miket művel apám a hátam mögött, amivel jól felidegesít, aztán meg meglepő arccal felteszi a kérdést: most mit idegeskedsz ezen?