Normális, hogy ezt érzem, vagy csak túlreagálom?

Szóval 16 éves lány vagyok, egész normális családban élünk. Anyám apám bátyám és én. Anyagilag sincsenek gondjaink, nem is vagyunk gazdagok, de nincs ebből feszültség otthon.

Bátyám most érettségizik, ő elég fura, elvont. Nehéz vele beszélni, gyorsan felkapja a vizet, nagyon zárkózott és most különösen ideges az érettségi miatt, elég negatívan áll hozzá mindenhez, tehát ehhez is.

És emiatt azt hiszem a szüleim most nagyon sokat foglalkoznak vele, velem pedig sokkal kevesebbet. Jó persze nem azt mondom, hogy ne figyeljenek rá, de az alapból egyensúlyban lévő kapcsolatok most úgy érzem eléggé elbillentek. És ez zavar.

Beszélgetünk néha szüleimmel, persze, de jóval kevesebbet, eléggé elhanyagoltnak érzem magam. Én olyan átlagos vagyok. Nincsenek kirohanásaim, nem züllök, bár nem is vagyok olyan okos mint bátyám (ez szokott veszekedést okozni néha). És most úgy érzem nagyon elhanyagolnak.

Anyám alapvetően olyasmi típus mint bátyám ezért vele jobban szót ért. Ha elmegyünk valahova hárman, akkor állandóan olyan témák jönnek fel, amihez én nem tudok hozzászólni, és bátyám erőszakos úgyhogy nemigen vannak másmilyen témák, úgyhogy általában végig kukán ülök, mert nem tudok ezekre mit mondani. Viszont ha csak anyuval megyek akkor egész jól elbeszélgetünk. De ez ritka.

Apuval jobban kijövök én inkább rá hasonlítok, de ő keveset van itthon.

Szóval nagyon túlreagálom ezt az egészet?