Igaza van a szüleimnek, hogy a kislányom legyen az első, a magánéletemmel ráérek később foglalkozni?

Nem lehet hogy attól féltik, hogy most az ovi után a iskola is nagy váltás lesz az életében és egy férfit ez mellett megszokni egy kicsit sok lenne neki?

Mindenben segítenek akkor biztos van valami okok erre amit nem mondanak.

Abszolút nem korai ismerkedni,pláne barátokkal eljárni. Mindenkinek kell kikapcsolódás! Az életben az egyik legfontosabb a gyerek, de az embernek magával is kell törődnie.

Pláne,hogy a gyereknek is hasznos, ha kipihentebb, nyugodtabb anyukát láthat,illetve ha egyszer újra családban lesz!

Nincsen. (Azt ugye tudod, hogy a válást is ők intézték? anyukád, a drága, nem hajlandó leválni engedni magáról...)

Minél előbb kölözz el otthonról a gyerekkel együtt és pasizz be. A hatévesnek már nem az anyjára van a nagyobb szüksége, hanem egy jó apára vagy apafigurára. Mielőtt az ősanyák leordítják a fejem: én tudom, hogy mit beszélek. Egy hatéves a látencia-korban van, amikor a tanulás és az iskola lesz a legfontosabb neki - ehhez pedig (lélektanilag) apuka (vagy egy ún. apafigura) kell, nem anyuka.

Javaslat kettő: mivel a gyerek 3,5-4 éves volt, amikor elváltatok, és 4 körül, amikor meghalt az apja, nagyon melegen ajánlom, hogy egy gyerekpszichiáterhez vidd el. Jót tenne neki már most, de a későbbi életére nézve különösen.

Nem bogyózzák be, hanem pl. játékterápiával kicsellózzák belőle a fájdalmakat és a félelmet. Pl. a halálfélelmet, ami a rákkal és a vesztességel kicsit korán szakadt a nyakába.

ÉS - nem mellesleg - neked segítenének az erősen ragasztó családodról és anyukáról leválni.

Pasizz csak be minél elkőbb, és másodszor ne kövesd el azt a hibát, amit először! Anyuka legyen minél távolabb a házasságtól és apuka is.

Nem korai,pláne,hogy a férjed hagyott el,és nem hiszem,hogy emiatt sérülne a kislány,bár tapasztalatom nincsen.

Ez az átka hogy a szülőkkel élsz megint,azt gondolják beleszólhatnak az életedbe.Dolgozol?Miért nem költözöl el?