Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mikor jön el életemben az...

Mikor jön el életemben az utolsó csepp a pohárba?

Figyelt kérdés

Édesanyám elég régóta veszekedik velem, több éve.

Köszönhető a klimaxnak, az alkoholizmusnak, a családnak.

Természetesen én vagyok mindig a legközelebb hozzá és rajtam csattan az ostor.

Kiskoromtól kezdve pontosabban 9 éves koromban emlékszem amikor az elsőnek azt mondta rám hogy egy k**v* azóta folyamatosan vagyok ez és ehhez hasonlók.

Kis koromban volt eset amikor azt mondta menjek oda egy puszira és bele köpött az arcomba.

Mindig sírtam, de mára már mondhatom hogy erősebb vagyok és tűrök.

Már nem fog el sírás, természetesen előtte, mert ha egyedül vagyok akkor kiborulok.

Most is részeg, természetesen az apám is elment ma és ő is ittasan jött most ebben a pillanatban haza.

Szóval most már nem rajtam van a hangsúly hanem együtt "elvannak".

De eddig ma egész nap ezt hallgattam.

Minden vagyok csak jó nem, de úgy érzem kezdek ebbe bele fásulni. Az fejem mindjárt szét durran annyira görcsöl az idegességtől.

Teljesen elegem van.

Sajnos nincs munkám, nincs senkim (ha lenne sem támaszkodhatnék rá)

Úgy érzem ez örökre így marad.


22 évesen úgy érzem ezt kell örökké ( persze ez olyan plátói) de nagyon sokáig így marad a helyzet.


Az anyám mindennap megiszik kb 3-4 sört, de emellett a veszekedés is állandó.

Mondjuk tegnap és ma sokkal többet, teljesen rá vagyok utalva.


Nagyon boldog lennék hogyha lenne egy munkám és egy szobában élnék egyedül de másokkal egy albérletben. Várom a szebb jövőt de addig úgy érzem sokat kell még nekem tűrni, és idegeskedni.

Hallgatni a veszekedést, a csúnya szavakat hogy álljon meg a szívem, dögö**** meg és ehhez hasonlók.



Más aki volt a cipőmben ti mikor és hogyan cselekedtetek??


Más pozitív tanácsot is elfogadok attól is aki nem volt ebben a helyzetben!


2014. ápr. 6. 17:08
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

Lehet gyáva vagyok, de én ilyen esetben nem megszoknék, hanem elszöknék.


Keress munkát és költözz el. Ez sosem lesz jobb, csak rosszabb.

2014. ápr. 6. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

Én vagyok a gyáva, mert nem merem megtenni.

Szívem szerint ez lenne, de mi lenne később.

Miért vagyok ilyen hülye?Miért fontos a család???Mi lesz később???? Soha nem lesz kapcsolatom az anyámmal utána? Vagy mi a megoldás? ( Lehet hogy ilyen sz*r helyzet után is fontos ez nekem )

2014. ápr. 6. 17:14
 3/7 anonim ***** válasza:
100%

Kinek kellenek ilyen szülők...?


Ha nem függsz tőlük anyagilag pl. iskola miatt, akkor kapd össze magad, és menj el onnan. Hallani meg biztos fogsz még róluk, ha majd tele lesznek adóssággal, és kölcsön akarnak kérni tőled.

2014. ápr. 6. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
100%
Ahogy olvastam, amit írtál a gyerekkorodról, összeszorult a gyomrom. Menekülj "otthonról"! Azért tettem idézôjelbe, mert ez a hely nem az otthonod! Ti pedig nem vagytok család. A családtagok szeretik egymást, ebben a közösségben pedig nincs szeretet. Keress munkát, költözz el, és boldog leszel. Én már lassan kétszer annyi idôs vagyok, mint te, de nagyon hasonló volt a történetem. Hidd el, nem érdemes kitartani és ragaszkodni hozzájuk, mert csak bántást kapsz tôlük. Várod a szebb jövôt? Csak rajtad múlik, hogy lesz-e olyan!!!
2014. ápr. 6. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%
Én teljesen megértelek, nálunk detto ez volt. Mi tesómmal 3-an éltünk anyummal az utóbbi 10 évben már. Hol tesóm, hol én voltam épp elővéve. 1-2 hónapig én voltam az ingyenélő, semmirekellő, aztán tesóm. Tesóm elköltözött párjával külföldre akkor már csak én maradtam akit csesztethetett ilyenkor. Nekem is nagyon nehéz volt, mert fősulira jártam mellette meg olyan melót nem találtam amivel teljes egészében el tudtam volna tartani magam. Meg igazából szerettem is otthon lakni, csak ezek a veszekedések kikészítettek. Anyum nekem is iszik a mai napig is minden reggel 9-től délig, 1-ig leissza magát olyankor voltak a veszekedések, aztán lefeküdt aludni délután mintha semmi nem történt volna. Nekem annyival volt nehezebb lelépnem, hogy alapjáraton nagyon jól kijöttünk egymással, anyaként is kiskoromban mindent megadott nekünk, tényleg ideális család voltunk csak ha ivott teljesen bekattant. Kitalált sztorikat aminek semmi valóság alapja nem volt, vagy teljesen elferdítette a valós dolgokat amiket aztán addig mondogatott míg el is hitte valósnak a saját hülyeségeit. Lehordott minket is mindenféle ku*rvának (holott neki több faszija volt mint nekünk), állandóan el akart zavarni minket a háztól, hogy ő belefáradt már a nevelésünkbe meg hogy a kutya is kilöki egy idő után a kölykeit, stb... Ha otthon voltunk az volt a baj, ha nem akkor meg az hogy miért nem vagyok sose otthon (mindez 25 évesen). Nem egyszer nekem jött, lejáratott az ismerőseimnél aztán 1 nap múlva tagadott mindent és szerinte én voltam a hü*lye és a mániákus. Már-már néha én is elhittem, hogy én nem vagyok ép elméjű és hogy ő a normális. Tiszta agyrém volt vele lenni már az utóbbi időben. Én 28 éves koromig bírtam. Fél éve költöztem el párommal. Azóta is ugyanúgy iszik, ugyanúgy kötekszik csak szerencsére nem velem. Egy héten 1x elmegyek hozzá akkor örül és normálisan el tudunk beszélgetni Tudom mikor józan és akkor megyek. Bánom már, hogy nem 10 éve léptem le.
2014. ápr. 6. 18:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Utolsó szerintem anyád depressziós, gondolom ezt abból, hogy csak délelőtt iszik.
2014. ápr. 6. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

Nekem vannak személyes tapasztalataim ezzel a betegséggel. Ha a szeretet nevében felàldozod magad, nem segitesz azon senkin.


Minél hamarabb költözz el onnan. Ha gyáva vagy, nem mered megtenni, és otthon maradsz, nem fog vàltozni semmi. Söt. Tönkre fogsz menni érzelmileg.


Te nem vagy hülye, egyàltalàn nem. A szüleid az alkoholba fojtjàk a bànatukat, a sikertelen, boldogtalan életük felett keseredve. Ha ott maradsz velük, ugy érzik, és gondoljàk, hogy jo, amit tesznek (veled), mert te passzivan tàmogatod öket az életvitelükben. Az anyàddal csak akkor lehet jo kapcsolatod, ha most elhagyod öt/öket. Az alkoholizmus (halàlos kimenetelü) függöségi betegség. Te nem vagy szakképzett orvos, csak azt làtod, hogy a jelenlegi helyzet türhetetlen. A sok àtélt, megalàzo szituàcio utàn is felelösséget érzel az anyàd/a szüleid irànt. Nem szabad igy érezned. A szüleid nincsenek tisztàban az alkoholizmusuk következményeivel. Az emberi test, az emberi szellem és lélek megvàltozik az alkohol hatàsàra. Tönkreteszi a testet, a lelket, és az emberi kapcsolatokat. A szüleidnek elvono teràpiàra lenne szükségük. Ha nem akarjàk, akkor ezt nem lehet ràjuk eröltetni.


A csalàd fontos, de ha ez a csalàd tönkreteszi az embert, akkor el kell onnan - egy idöre - menni. Csak egészséges szellemmel segithetsz rajtuk. Ehhez eröre van szükséged. Ezt az eröt onnan meritheted, hogy emberhez mélto életmodot folytatsz: magad keresed meg az életviteledhez szükséges pénzt, és nem tartatod el magad a szüleiddel. Teljesen normàlis és egészséges dolog, ha a gyerekek felnöttkorukban elköltöznek a szüleiktöl. Ez az élet rendje.


Minden ember fél az uj élethelyzettöl, én megértelek. Annyi negativ jelzöt mondtak màr ràd, hogy lassan màr magad is elhitted, és nincsen semmi önbizalmad. A kérdés az, hogy milyen anyàt akarsz a jövöben? Ha egy jobbat, egy szeretöt, egy igazit, akkor el kell hagynod öt - egy idöre. Menjél be a legközelebbi munkaügyi tanàcsadohoz, és keress egy àllàst, ami ottlakàsos.


Papiron màr 4 éve felnöttkoru vagy. Bizonyitsd be magadnak, hogy ez nem csak a papiron érvényes! Cselekedj önàlloan, vedd a kezedbe az életed: döntsél!!!


Nem tudom, mennyire ``pozitiv`` a tanàcsom Neked, de a döntés elkerülhetetlen ebben a szituàcioban. Ha ezt a döntés ujra és ujra ``kitolod az idöben``, akkor minden marad a régiben, és szemrehànyàst csak magadnak tehetsz.

2014. ápr. 7. 10:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!