Anya miért nem érti, hogy ez a fiú nem volt rám rossz hatással, hanem miatta lettem jobban? Mit tegyek, hogy esélyt adjon neki?
Mások szemében én vagyok a tökéletes gyerek, visszafogott vagyok, jól tanulok, a szüleim folyton dicsekednek velem, hogy milyen jövő áll előttem. Az lett belém nevelve, hogy csak akkor vagyok jó, ha a legjobb vagyok.
De emellett önértékelési zavarom van, vagdosom magam, néha hánytatom magam. Erről még a szüleim sem tudnak.
Tavaly megismertem egy fiút, aki az én és a barátaim ellentéte.
A családja sokkal gazdagabb (anya szerint újgazdagok), mint az enyém, mégsem nevelték úgy, mintha a szülei klónja lenne, nem kényszerítik, azt csinál, amit szeretne. Bulizik, jól érzi magát. Először kerültem, de valamilyen szinten vonzódtam hozzá, már akkor is.
Később egyre többet beszéltünk, találkoztunk kettesben és nagyon jóban lettünk. Vele beszélek meg mindent, ő az egyedüli, aki tud arról, hogy néha vagdosom magam (miatta már egyre ritkábban) és bármikor számíthatok rá.
Emellett nagyon jól néz ki, helyes, szóval testileg is közel kerültem hozzá.
Erre ma anya rájött, mert bejött a szobámba, amikor öltöztem és látta, hogy a mellem ki van szívva... Egész este veszekedtünk (apa nincs itthon), már így is feszült volt a hangulat, mert most kell fakultációt választanom és közöltem, hogy nem akarok az orvosira menni. Anya most kitalálta, hogy biztos a fiú beszélte tele a fejemet és miatta nem akarok oda menni, rossz hatással van rám, amúgy is ismeri, mert már hallotta a hírét.
Legszívesebben elmondanék neki mindent rólam, mert szinte nem is ismernek apával. Csak azt mondogatják mindenkinek, hogy milyen büszkék rám a tanulmányi eredményeim miatt, de azt nem tudják, hogy mik a hobbijaim, az álmaim, vagy esetleg a kedvenc ételem.
Nem lett laposabb semmim, csak van rajta 3 olyan folt, mint a nyakon, amikor azt kiszívják.
Úgy elég nehéz saját döntéseket hozni, hogy a szüleim gyerekkorom óta úgy neveltek, hogy alig hoztam önálló döntést. :S
Kicsit hevesebb volt, ennyi.
Miért kell ezen ennyit értetlenkedni?
Igen, a szüleid tipikusan azok a szülők, akik csak azt veszik észre amit akarnak. Sajnos vannak ilyenek.
Nyilván azért nem szereti azt a fiút, mert számára a te problémáid nem élteznek. Nem tudom hány éves vagy, de nyilván új neki hogy egyáltalán fiúzol, pláne hogy már ennyire.
A veszekedőket úgy lehet legjobban leszerelni, hogy nyugodt hangon elmondod pár mondatban a lényeget, ami a véleményed, jelen esetben hogy "ezt és ezt szeretném tanulni a továbbiakban, az orvosi nem érdekel, és eddig se érdekelt. A srácnak semmi köze hozzá." ha felemelik a hangjukat, elmész, bemész a szobádba, vagy el otthonról. Előbb utóbb megunják a témát.
Sajnálom hogy folyton meg akarsz feleni nekik, és ez ennyire nehezedre esik. Talán most ha egyszer kiállsz azért amit szeretnél, és elfogadtatod velük, megszűnik a lelki problémád.
Azért azt jó lenne, ha tudatosítanád magadban, hogy nem szabad minden jót ebben a fiúban látnod. Mármint úgy értem, hogy jól kell tudnod érezni magad nélküle is. Mert ha netán lelép, jó lenne ha nem esnél vissza. Nem ő a boldogságod kulcsa, mint ahogy senki más sem, a szüleid sem. Csak saját magad. Magadnak kell megfelelned, és szerintem fogadd el magad olyannak amilyen vagy, olyan tökéletlennek :)
ha meg nagyon téma ez a fiú, akkor majd nem mondd el hogy vele találkozol. Talán van elég eszed, hogy magad is tudod mi a jó és a nem jó, és hogy van elég merszed is ahhoz hogy kitarts a jó mellett. Ha ezt úgy érzed megy, akkor maradhatsz a sráccal.
Sok sikert! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!