SOS Segitséget szeretnék kérni anyukámmal kapcsolatban. Anyu valóban manupilál?

Anyunak és nekem mindig hideg kapcsolatunk volt.Mindig azt tanitotta nekem, hogy adjam meg neki a tiszteletet és a felnőtteknek és hogy addig, amig én az ő házában élek, azt kell csinálnom amit ő mondd. A helyzet az, hogy elmúltam 18. Még nem vagyok teljesen felnőtt, de tisztában vagyok vele, hogy ez már egy érési folyamat. Nálam sajnos lassabban tart, mert úgy érzem anyu visszafog.Mindig rámerölteti, hogy a saját dolgaimat ő csinálja meg és én asszisztáljak, csak én ezt már nagyon unom. Ha valamit tenni szeretnék, azt mind titokban kell, különben megbánom, hogy megpróbáltam egyedül. Mindig amiatt panaszkodik, hogy én sose tudom megcsinálni a saját dolgaimat, de ha megpróbálom és sikerül, mint pl az állásinterjúm a mult héten, ahol a főnök majd kiugrott a bőréböl, hogy milyen eredeti és egyedi gondolkozásom van,szüksége van rám. Anyu minderre csak húzta a száját és kereste a hibát az e-mailemben, a beszélgetéseimben a főnökkel, mindenben. Viszont a főnöknek pont az tetszett, hogy magamat adtam.

Van emellett egy nagyon segítőkész párom, már 3 éve és nem igazán kedveli anyukámat, szerinte túlzásokba esik és az nem tetszett neki, hogy anyu elkezdte ész nélkül elemezni őt. Nálunk az van, hogy csak anyunak lehet véleménye. A barátom ezt nem tudta és kimondta őszintén mindenre a véleményét, anyu azóta orrol rá. Anyu sokszor jót akar, de megvan benne ez a nem is tudom, furcsaság. Pl az új nevelő apukámat nem is szereti, csak a pénze miatt fog hozzá feleségül menni és a barátomnak ez rögtön leesett, azóta meg már beszélni se akar anyuval, mert ez csúnya dolog és őt nem arra nevelték, hogy olyan embereket tiszteljen, aki hazugságokban él.Anyu, a multkor számoltam, hogy percenként szidott valakit vagy valami nem tetszett neki, kedvesen aranyosan, de nagyon csúnyán kezdett el beszélni meg állandóan magában beszél, az utcán őrültnek nézik őt. Ez nekem már annyira kellemetlen. Anyu miatt nem is tudok magamért kiállni,mindig el voltam nyomva és nem tudom hogyan kell valakinek határozottan mondani bármit is. Kiskoromban megvert ha valami nem úgy volt, ahogyan azt ő elképzelte. Szerencsére a barátom egy rendes gyerek, nem tiszteli ugyan anyut, sokszor próbálta de egyszerűen nem ment neki, mert mindig volt anyunak egy egy olyan beszólása, ami megint kiábrándító volt. Nagyon sokszor hallom azt, hogy nem fogom vinni semmire és mindig azt akarja, hogy én tanuljak, de úgy ahogyan azt ő kigondolta. Ami nekem nem tetszik és el is megy a kedvem tőle.

Vélemény?