Jogilag és erkölcsileg kirakhatnak?

Apám egy elmeháborodott r*hadék...

Állandóan fenyeget verbálisan, és próbál rettegésben tartani, próbál elnyomni, de előbb ölném meg őt, mielőbb ő engem.

Nem bírja elviselni, hogy igazam van!

Annyira gyűlölöm őt, hogy fontolóra vettem azt, hogy egyszer tényleg megölöm, és inkább ülök a börtönben, ott is több nyugalom van....

Remegek az idegtől állandóan, egész életemben el kellett viselnem ezt a lelki terrort itthon...

19 éves nő vagyok, és a suli miatt nem tudok munkát vállalni, max alkalmi diák munkát.... ezért az albérlet se megoldás.

Rokonokhoz nem tudok hova menni...

Baráthoz max rövidtávon (pár nap) helyhiány és anyagi okok miatt.

Szerintem apám alkoholista. Anyám is bolond! Nem csinál semmit, és annyira vak, hogy nem veszi ezt észre, hogy apámnak segítség kéne!!!

Amióta nyugdíjas, elment a maradék esze is, és volt, hogy már reggel 5-kor boltba ment alkoholért és nem tud másoknak nemet mondani... am dohányzik is elég rendesen, és elvileg régen idegbetegség miatt kórházban volt.

Olyan rosszul érzem magam, mintha nekem nem lenne családom....

Miért ver az élet ennyire, nem értem...

Anyámat elviselem, néha normális, de apám egyszerűen tűrhetetlen.. én ebben nőttem fel... Egy gyereknek így kellet volna felnőnie? Pluszba... sose volt normális kaja vagy egyáltalán nem is volt, basztak rám...

Felnőtt korban meg mindenféle vitaminhiányom lett...

Nem tudom feldolgozni, hogy mivel érdemeltem ezt.

Ha ismernének, tudnák, hogy egy értékes ember vagyok....

Anyám ha ismerne, és felfogná, hogy nem vagyok kisgyerek már, és ha felbírná dolgozni, hogy felnőttem, akkor jó lenne, mert úgy kezel mint egy értelmi fogyatékost, és már lassan kezdem magam annak érezni...

Apám meg baszik rám, pofázik, üvöltözik, fenyeget, késel hadonászik néha, és az őrületbe kerget. Ez is akkor van, miután ivott...

Állandóan avval jön, hogy húzzak albérletbe... elv ő fizeti, de ezt mondja évek óta....

Erkölcsileg szerintem nem rakhat ki, de jogilag sem!

Mert elv 18 év felettieket kirakhatják, DE a ház hármunké, és jogilag egy része az enyém, vagy is akkor tűnhetek el, ha kifizeti nekem azt a pár millió forintot.

Ugye így van?

Ha igen, én megyek ügyvédhez intézkedni, és engem nem érdekel, hogy ő szegény, és abban fog megrohadni élete végégig, hogy a rám szánt hitelét fogja fizetni.

Ennyit igazán megérdemelhet, ha már tönkre tette az életemet...