Vajon meg tudok valaha felelni az apának, vagy már mindig a húgomat fogja jobban szeretni?

15 éves lány vagyok, 9.-es gimnazista egy nem annyira ismert, de jó suliban. Általánosban mindig kitűnő voltam, egy éve le is tettem a középfokú nyelvvizsgát, évente több versenyen szereplek. Most félévkor tesi lett csak 4-es, többi 5-ös. Soha nem volt még barátom (apa arról sem tud, hogy valaha tetszett volna fiú), a cigitől undorodom, drogtól pláne, inni is csak annyit ittam amit ő is látott, néha kaptam egy-egy korty bort vagy egy kis sört, és ennyi. Húgom 11 éves, 5. osztályos, ő is mindig kitűnő volt eddig, részt vesz tanulmányi versenyeken, és velem ellentétben nagy sportember, erősen humán beállítottságú. Ez utóbbi két tulajdonság rám nem jellemző egyáltalán, apára viszont igen. Már azt is gondoltam, hogy emiatt szereti jobban, mert jobban tud vele azonosulni, szemben az én reálos-nyelves beállítottságommal. Továbbá azt is mindig mondogatja, hogy "nőuralom" van nálunk, és mennyivel jobb lenne, ha én fiú lennék, hogy elb***ta annak idején. Többek közt miatta volt nagy önbizalomhiányom évekig, még most is, de már kevésbé észrevehető, elkezdtem nyitni az emberek felé. Azzal a pár barátommal, aki még általánosból megmaradt, természetesen gyakran találkozunk, ilyenkor mindig kérdezgeti, hogy hova megyek, kivel, különféle gúnynevekkel illeti őket, a legbensőbb magánéletükről kérdezget iszonyat gúnyos hangnemben. A húgom barátaival nincs baja. Volt egy olyan eset is, hogy én is, és húgom is felléptünk egy városi rendezvényen (igaz, egy év különbség volt a kettő közt). Mikor én léptem fel, eljött ugyan, de már itthon is szitkozódott, micsoda nagyképű alakok lesznek ott (egy jótékonysági bál műsoros része volt), majd miután várnia kellett a nézőtéren nagyjából negyed órát (elromlott valami azt hiszem), még mielőtt elkezdődött volna, hazajött, egy üveg bor lecsúszott, majd lefeküdt aludni, erre jöttem haza később anyukámmal és húgommal. Húgom a múlt hónapban lépett fel, ekkor apának legalább egy fél órát kellett ülnie a nézőtéren, ennek nagy részét egyedül, mivel általános iskolai rendezvény volt, és én a régi tanáraimmal beszélgettem. Egy rossz szót nem szólt, utána megdicsérte milyen ügyes volt. Tőlem fél év múlva érdeklődött először, készült-e felvétel, mert ő nem látta. Jelzem, a DVD a szobájukban volt, jól látható helyen, naponta láthatta. Egyszer nézte meg, akkor is kritikát kaptam, milyen két ballábas vagyok. Jó, ez igaz is, de húgom se egy született Fred Astaire.

Ez most így önsajnáltatásnak tűnhet, főleg ekkora regénnyel, de ez még a fele sem a történeteknek. Tudom, hogy nem sokan olvasták el idáig, de aki mégis, annak nagyon köszönöm, hogy időt szánt rám. További szép napot mindenkinek!

15/L