Előző házasságból "hozott" gyermek aztán közös gyerkőc születése?

A páromnak van egy ötéves kislánya az előző házasságából. Nem velünk él, de sokat van itt, minden hétvégén és hétközben is 1-2 éjszakát.

Most várom a közös gyerekünket, és azon aggódom, hogy mi lesz, ha a sajátomat nem fogom annyira szeretni, mint a nevelt lányomat. :) Bár ez biztos csak ilyen terhesség alatti para nálam.

Szóval én nagyon jól kijövök a párom kislányával, a sajátomként szeretem, jó gyerek, és ő is nagyon ragaszkodik hozzám. A kistesót is örömmel várja, mondjuk meg is teszünk mindent, hogy minimalizáljuk a testvérféltékenységet.

A párom pedig nagyon jó apuka, sokat foglalkozik a lányával, de nem elfogult vele, ha kell, akkor rászól, fegyelmezi, de szerencsére ritkán van erre szükség.

Biztos vagyok benne, hogy semmi gond sem lesz, ha megszületik a pici. :)

Mi 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. A fia velünk él, imádjuk egymást, meg tudunk mindent beszélni. Igazai anya-fia kapcsolat van köztünk. Most 7,5 éves, kb. 2 hét múlva születik meg a kistesó. Már nagyon várja, sokat beszél róla, miket fognak játszani, ha már nagyobb lesz.

Én is attól félek, hogy a vér szerinti gyermekemet nem fogom annyira szeretni, mint őt. Párom nagyon jó apuka, ezt már akkor láttam, mikor még csak ismerkedtünk. Imádja a fiát, és már nagyon várja ő is, hogy megszülessen a 2. :) Szerintem nevelés szempontjából ugyan azt fogják kapni, maximum az én részemről lesz más, hogy születésétől fogva nevelem a leendő fiam, őt pedig csak 3 éves korától. :)

Utolsó vagyok. Szerencsére nálunk az volt a helyzet, hogy messzebb költözött, így ritkábbak voltak a találkozások, így a gyerkőc eltávolodott tőle. Összeszoktunk, utána meg már bármit is csinált, nem hatott a gyerekre, próbálkozott azzal, hogy ne anyának hívjon engem a kisfiú, mire ő visszakérdezett, hogy: Akkor hogy hívjam? Ő van velem...

Aztán próbált engem zaklatni ezzel, de elmagyaráztuk neki, hogy ez a fia döntése, nem mondhatja meg neki, kit hogy hívjon. Most már nagyjából beletörődött, így mindenki éli szépen a maga kis életét. :)

3-as vagyok.

A volt feleséggel semmi komoly gond nincs, nem akadályozza a kapcsolatunkat, neki is van valakije már régebb óta, mint hogy mi összejöttünk a párommal. A gyereket se neveli ellenem, és nem szól bele abba, mi hogyan neveljük, amikor épp nálunk van. Sőt, szó volt arról is, hogy ha kicsit nagyobb lesz a kiscsaj, mondjuk akkortól, amikor elkezdi az iskolát, megpróbáljuk a közös felügyeletet, vagyis hogy 1 hetet velünk, 1 hetet pedig az anyukájával lesz a gyerkőc.

Ami kis feszültséget okoz, az az, hogy az anyuka elég trehány és finoman szólva sem épp tisztaságmániás. És amikor nála van a gyerek, akkor az alatt az idő alatt "elfelejti", hogy evés előtt, vécézés után kezet, étkezés után pedig fogat kell mosni. Így kell azért fél-egy nap hozzá, hogy visszazökkenjen ebbe a rendszerbe nálunk. Ez azért elég zavaró, én legalábbis nem örülök neki, de igyekszem normálisan kezelni a helyzetet.