Hogyan vegyem rá a tanulásra?

Részsikerekért dicsérd. Bár mélyebbre kellene ásni, hogy miért nem akar tanulni.

Esetleg megszégyenítette a tanár, butának tartja magát, vagy mi vette el a motivációját? Régebben is ilyen volt?

meg kellene tudni miért nem akar tanulni..

van oka hidd el

egyetértek az elsővel, részsikerért is kell dicsérni.

nem büntetni, és árnyoldalakat mutatnii..

ha nem derül ki mi miatt, én megmond őszintén, hogy elvinném pszichológushoz, hogy felderüljenek az okok.

/ a tesómnál bevált.. 4,5ös átlagot produkált, amikor kiderült, hogy az osztályfőnöke nem találta meg vele a közös hangot, és ahelyett, hogy motiválta volna demotiválta, fél év alatt a 2-es nyelvtant 4-esre javította...stb

Mintha az én fiamról írtál volna. Én már annyi mindent megpróbáltam az elmúlt 3 évben, hogy el sem lehet mondani. Eredménye nincs.

A testvére is ugyanezt csinálta általánosba, rettegtem hogy hova fogják felvenni. Azonban a 8. félévet nagyon komolyan vette, addig "azt mondta ráért lazulni" bekerült a középsuliba, technikusi a cél egyenlőre. A félévi eredménye nagyon jó volt, az eddigiekhez képest pláne. Hihetetlen volt a változás, olyan érzés volt, mintha akkorra ült volna meg benne a sok bátorítás, tanács. Mintha akkor értette volna meg, hogy ez neki fontos.

A kisebbikkel nem tudom mi lesz, mert most is siralmasan teljesít. Tegnap is beszélgettünk erről, majd elhagyta egy mondat a száját a sulis társairól, miután közölte, hogy nem megy el farsangra. Ott lesz az a sok hülye stréber, mit csináljak én ott. A barátaim se mennek el.

Lehet, hogy egyszerűen azért nem tanul, mert fél a kiközösítéstől? Az én fiamnak is elég lenne odafigyelnie, vagy legalább egyszer elolvasnia az anyagot, a 4-est simán verné tanulás nélkül. Azonban nem akar.

Remélem ő is összekapja magát jövőre, 8-ba.

OFF: A középiskolában jól akartam indítani és tanultam, jelentkeztem, válaszoltam. Ennek eredményeként pár hét után strébernek bélyegeztek. Ezután, a dolgozatokat megírtam legjobb tudásom szerint, ha feleltettek feleltem, de soha többet nem voltam aktív, soha többet nem jelentkeztem. Ennek ellenére 4 év pokol volt az életem, nem tudtam lemosni magamról a stréberséget. De a tanulást nem adtam fel, a közösség nyomására nem akartam rontani a jegyeimen, de emlékszem mennyire utáltam minden egyes napot az iskolában (mintha leprás lettem volna).

Kérdező, lehet ez van a háttérben, az osztálytársaknak való megfelelés. Talán egy szakember többet tudna kideríteni.

Engem általánosban úgy motiváltak a szüleim, hogy egyrészt nagyon megdícsértek minden apró kis sikerért, másrészt pénzt kaptam a jó jegyekért. 5-ös +40 Ft, 4-es +20 Ft, 3-as -20 Ft, 2-es -40 Ft, 1-es -60 Ft. Tudom nevetséges, de nagyon örültem a kis gyűjtött pénzemnek amiből azt vehettem amit akartam. De így visszaemlékezve, a dícséret számított a legjobban. Illetve, hogy a rossz jegyekért nem szidtak le (nem volt "hülye vagy fiam" "mi lesz így belőled", "tanulj vagy takarító leszel" és hasonlók) hanem láttam rajtuk a szomorúságot (ez rosszabbul esett mintha leszidtak volna) és utána leültünk és együtt néztük át az anyagot újra és újra.

Én akkor kezdtem tanulni amikor megtetszett a katonai pálya.Addig nem igen tanultam.De hülye nem voltam így nem voltak rosszak a jegyeim.

Neki álltam tanulni mert volt egy életcélom.

Persze nem vettek fel katonai egyetemre.Csalódtam is nagyot.