Nem fura az, mikor a tinik úgy nyilatkoznak az aktuális barátjukról, hogy őt szeretik a legjobban a világon?

Szerintem nincs azzal semmi baj, ha azt gondolja az ember az aktuális párjáról, hogy őt szereti a legjobban.

Én a szüleimet máshogy szeretem mint a páromat.

Én nem mondom, hogy a szüleimet nem szeretem, de az irántuk érzett szeretet más, mint amit a párom iránt érzek, illetve nekem nincs jó kapcsolatom a szüleimmel. Mi az évek során csak azt tanultuk meg, hogy hogyan éljünk egymás mellett, hogyan cseverésszünk, beszélgessünk olyan dolgokról, amik nem túl mélyek, és nem kell hozzá feltárulkoznunk a másik előtt, ellenben a párom előtt semmit nem kell szégyellnem, bármit elmondhatok neki, és tudom, hogy bármi is jön közbe, mellettem lesz még egy darabig. Ha szakítunk sem fogom megbeszélni a szüleimmel, mert nálunk nem szokás kiteregetni az érzéseinket.

17/L, egy éve vagyok kapcsolatban, a párom 22 éves.

Szerintem ez valami ösztönös dolog lehet

Végül is az az élet rendje, hogy a "lány" kirepül a családi fészekből és belekezd a családalapításba a későbbiekben "élete szerelmével"

Tehát természetes, hogy ha szerelmesek vagyunk, azt egy mindenek felett álló érzésnek tartjuk

Így szakadunk el a szüleinktől és leszünk önállóak részben :)