Hogyan tanulhatnék meg nőként viselkedni? 20l (kiskori önbizalomhiány)
Sajnos teljes lelki és fizikai terrorban nőttem fel, és ez nagyon mély nyomot hagyott a viselkedésemen.
Otthon elhitették velem, hogy egy utolsó senki vagyok, arra se jó, hogy mások belerúgjanak, legyek hálás, amiért még életben vagyok, és hasonlók.
Ezzel a nevelési módszerrel apukám kezdett kísérletezni, mikor 3 éves voltam, abból kiindulva, hogy a megalázás és megfélelmítés beválik e az abszolút engedelmességre.
Gondolkodás nélkül ütött, ha volt oka, ha nem, lehetőleg olyan helyzetekben, amikor sem elfutni, sem kivédeni nem tudtam (mögém állt, és lendületből tarkón vágott).
A fizikai terrort még bírtam volna, sokan nőttek fel ilyen körülmények közt, és rendes ember lett belőlük.
De a lelki megaláztatást nehezebben viseltem. Apukám nem egyszer fenyegetett, hogy kihajít az utcára meztelen (5 voltam), ok nélkül elvette a cuccaim, és térdelve kellett könyörögnöm, hogy adja vissza (persze nem lett eredménye), terjesztette a városban, hogy defektes vagyok, hogy r...
Ha nem voltam a legjobb valamiben a suliban, azért kaptam, ha jobb voltam másoknál, azért.
Nagyon jól tanultam, az érettségim is kitűnő lett, jelenleg egyetemre járok.
Minél jobban teljesítettem, annál inkább többet akartam elérni, és minél többet értem el, annál jobban utáltam magam.
Tehetséges voltam nyelvekből már általános iskolában, emellett jó fantáziával rendelkeztem. Verseket, regényeket írtam, nem csak magyarul, de angolul is.
Elég gyorsan tanulok nyelveket, akár magamtól is, komplett szövegeket tanultam meg egy-két olvasás után.
A tanáraim azt szerették volna, ha író leszek, de eddig nem lettem.
3 nyelven beszélek folyékonyan, most tanulom a negyediket.
2 nap alatt tanultam meg a finn nyelvtan alapjait (aki beszéli, tudja, milyen nehéz), pár nap alatt írni és olvasni oroszul, emellett feltűnően jó a memóriám.
A környezetem szerint szép vagyok, ritka kisugárzással.
Önbizalmam azonban mégsincs. Félek megkérdezni a buszsofőrt a városi buszon, megáll e a főtéren, bekopogni a fürdőszobába a kollégiumban foglalt e, segítséget kérni egy bolti eladótól, sőt, néha köszönni is.
Hogy tudnék végre felnőtt nő módjára viselkedni?
off (bár lehet hogy annyira nem is off)
megfigyeltem, hogy azoknál az eset-leírásoknál,
amikor lányok/nők írnak arról,
hogy az apjuk ütötte-verte őket, megalázta stb,
az eset-leírások jó részénél egy szó se esik az anyáról,
az anyai magatartásról.
ha pedig valaki rákérdez, gyakran csak annyit mondanak:
"mit tehet egy anya?"
hát, sokmindent.
más kérdés, hogy vannak passzív szerepet játszó nők,
amolyan járulékos személyiségek,
akiknek az az élet-céljuk, hogy találjanak egy fasisztoid férfit,
és az alá rendeljék magukat.
mi is volt a fenti kérdés záró eleme?
"Hogy tudnék végre felnőtt nő módjára viselkedni?"
hát, ha az anya-minta mentes volt a "határozott nő" elemtől,
akkor nehéz lesz,
azt modellezni, felépíteni a semmiből...
nem azt mondom hogy lehetetlen, csak azt, hogy nehéz...
Először is olvasd el a Mérgező Szülők című könyvet. Nagyon sokat segít, hogy elengedd a gyermekkori sérelmeket.
Keress egy pszichológust, kineziológust, ami tetszik.
Tanuld meg szeretni önmagad! Bízz az emberekben, nem bánt sem a buszsofőr, sem az eladó, bízz magadban.
nagyon vigyázz, nehogy kifogj egy hasonlóan zsarnok férfit magad mellé mint az apád, mert az még azt a keveset is elveszi tőled ami van!
röviden reagálnék a 3. hozzászóló javallataira.
"Bízz az emberekben,"
szerintem ez az egyik legnagyobb hiba volna.
hogy mikor honnan jön támadás, azt sose lehet tudni.
ha megbízol valakiben, az pedig vissza-él a bizalmaddal,
akkor jön a vissza-zuhanás, esetleg, még mélyebbre,
a 3. válaszoló szavaival élve:
"mert az még azt a keveset is elveszi tőled ami van!"
ugyanakkor, a 3. válaszoló egyik felvetése tanulságos:
"nagyon vigyázz, nehogy kifogj egy hasonlóan zsarnok férfit magad mellé mint az apád"
hát igen, merthát, a tudat-alatti tele van ilyennel:
a megszokott, mint biztonságos,
az ismétlés utáni vágy,
a minta-követés stb.
Ismerd meg,és fedezd fel önmagadban az Igazi Nőt!
Próbáld elfogadni, hogy te is egy értékes,igazi és szép nő vagy...
Szerintem ha nem is szakember kell, de valaki biztosan...Egy megértő,támogató rokon lenne a legjobb...Egy nagymama,vagy nagynéni,keresztanya...
Másrészt,addig nehéz lesz,amíg el nem tudsz otthonról kerülni az apád elől...Tehát kitartás az egyetemen és kívánom, hogy találj egy olyan jólfizető munkahelyet,amivel le tudsz lépni messzire a szülői háztól
Az a baj, hogy nem feltétlen esélytelen, bár teljesen egyedül nem fog menni!
Viszont: pont amit itt már pedzegettek: ugye nem szeretnél egy olyan pasit, mint az apád? Ehhez pedig teljesen le kell zárnod és el kell engedned a múltat. ezt még szakemberrel is hosszadalmas munkába telik elengedni, egyedül meg nem is biztos, hogy ikerül.
szóval egyedül felépíthetsz esetleg egy magabiztos vázat, de neked ennél többre van szükséged és többet is érdemelsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!