El akarok szökni otthonról! Hová mehetek?

Budapest vagy vidék?

Nem mindegy... menj be a körzeti gyámhivatalba, esetleg menj budapestre a tegyeszbe (gyivibe ). Elég későn jutott eszedbe, úgyhogy ha lépni akarsz most lépj. Esetleg irj privátba ha konkrétan akarsz cimet cagy valami.

Ne haragudj de írhatnál valami konkrétumot is, hogy mi az a komoly probléma. Amit itt összehordtál az egyenlőre inkább egy éretlen kamasz depressziós picsogása.

Az, hogy lógtál a suliból egyedül a te sarad, tessék szembenézni a tetteid következményeivel. Csak azt nem tudom a szüleidet eddig miért nem értesítették, hivatalosan kötelező lett volna. Ezt nem kellene azzal tetézned, hogy megszöksz, mert azzal komoly veszélybe sodorhatod magad. Ha azt hiszed most szar az élet akkor fogalmad sincs mi lehet ennek a vége, ha nem a rendőrség talál meg hamarabb hanem pl. egy leánykereskedő. Na az komoly probléma lesz.

Kamaszproblémáknak tűnik. 17 évesen az én életem is "kilátástalannak" tűnt... és világgá akartam szaladni. Persze nem tettem, benőtt a fejem lágya.

Nem is javaslom, hogy nekimenj a világnak, hidd el, nagyon nagy bajba kerülhetsz, olyan szitukba, amik aztán valóban kilátástalanok... tönkreteheted az életed egy ilyen döntéssel.

Nem vagy teljesen ártatlan: Annyit lógtál a suliból, hogy most nem tudod mi lesz...

Mégis miben nyilvánul meg az a sok nyelés, tűrés?

Erősnek kell lenned, ki kell bírnod.

Szüleim elváltak, mikor 3 éves voltam. Apám vert, anyám magasról ejtett a fejünkre (3-an voltunk), belémnevelték, hogy hulye vagyok, ugyetlen. 11 éves koromtól minden nap futnom kellett nekem és öcsémnek apámmal, aki folytogatott, rugdosott az utcán, ha nem futottam jól. (volt, hogy 15 km-t, de napi minimum 6 km-t futottunk, és sokszor még brutálisan el is vert utána, mert nem döntöttem csúcsot), a szomszédok, rokonok, tanárok látták, nem csináltak semmit, mert nem tudták, hogy akkor járnék e jobban, ha az intézetbe kerülnék és ott elzüllenék. Minden nap a fejemhez vágta apám, hogy csúszó-mászó féreg vagyok. Suliban megaláztak, csúfoltak, kiközösítettek...15 éves koromra mélypontra kerültem, de tudod mit, felálltam, és azt mondtam, elég, igen is érek valamit. Tűrtem még 9 évig a szüleim-mert időközben nevelőanyám lett-, majd főiskolát elvégezve elköltöztem.

Nem lógtam a suliból, nem drogoztam, nem dohányoztam, nem ittam, nem jártam buliba, segítettem otthon, megpróbáltam jól tanulni, rendet tartani magam körül, mégis szar alak voltam nekik. De túléltem és nagyon erős-lelkileg- ember lett belőlem.

Szedd össze magad, attól, hogy lesajnáltatod magad, nem lesz jobb. Tenned kell azért, hogy változás történjen. Ne lógj a suliból. Ezzel a lázadási módszerrel nem velük szúrsz ki, hanem magaddal. Magadért tanulsz, hát még mindig nem esett le? Ha jól tanulsz, fősulira tudsz menni, akkor már eleve kevesebbet lehetsz otthon, vagy, albit veszel ki és dolgozol. Azért kell tanulnod, hogy esélyed legyen kirepülni minnél hamarabb otthonról.

Nem oldasz meg semmit azzal, hogy elszöksz...de hajrá, megteheted...elmesélhetem a nővérem sztoriját, aki olyan idős volt, mint te, mikor elszökött otthonról. 19 évesen egy futó kapcsolatból származó gyereknek adott életet, kukázott, koldult. A mai napig egy putriban lakik.