Ezt hogyan beszéljem meg anyuval?

7 éve költöztem el otthonról, jelenleg 150 km-re lakok a szüleimtől. Sajnos az élet úgy hozta, hogy messzebb kellett költöznöm, mint ahogy terveztem.

A férjem itt élt, neki jó állása volt, így törvényszerű volt, hogy én költözök hozzá. Főleg, hogy a szülőfalum környékén nem volt túl sok lehetőség, anyu is évek óta munkanélküli.

A szüleimnek az esküvő is egy nagy érvágás volt, nálunk tartottuk, és nem a szülőfalumban. Mivel az én oldalamról kevesebb volt a vendég, és a barátok is itt élnek, logikus volt, hogy a kevesebb vendég utazon. Ráadásul otthon még egy normális étterem sincs, mind tönkrement.

Havonta, másfél havonta járunk haza, akkor egész hétvégére, gyakrabban sajnos nem engedhetjük meg magunknak a benzin miatt. Anyuék ritkán jönnek, mert kicsi a lakás, így még itt sem tudnának aludni. Ráadásul munkanélküliként nem állnak túl jól anyagilag.

Pár napja bejelentettük, hogy babát várok. Anyu teljesen összeomlott. Egész nap sír, hogy majd alig fogja látni az unokáját, és hogy nem fogja őt megismerni, nem lehet ott az iskolai rendezvényeken, mert nem tudnak rá eljönni. Aztán azért sírt, meg anyósom a közelben lakik, ők akkor fogja majd látni, amikor csak akarja.

Nem nagyon tudom, mit mondjak neki. Szerintetek hogyan tudnám vele megértetni, hogy ő is fogja elégszer látni az unokáját?