Édesanyám sokszor nagyon megbánt hogy így meg úgy kövér vagyok, úgy állít be mint egy 100 kg-st. Ti mint szülők is így bántanátok a gyermeketeket emiatt?

Ja, és azt elfelejetettem leírni hogy nézek ki (de bármikor meg tudom mutatni bárkinek képen) : 162 cm magas, 65 kg ami nálam inkább a lábaimon látszik meg (se arcom, se hasam nem hájas). Én az ideális súlyban nem hiszek, orvosnál már voltam a súlyommal és azt mondta hogy nálam a csontozat nyom többet, nehezebbek a csontjaim és vastagabbak. Ergó, még ha anyám kedvére is tennék, szó szerint hánytatnom kéne magam vagy hogy ne egyek ahhoz hogy az ő kis 40 kg-s elvárásainak megfeleljek. Próbáltam már 90 napos diétát, voltam konditeremben hónapokat (semmi eredménye nem volt-csak izmosodtam). Átlagban nem eszek sokat egy nap, heti háromszori étkezés megvan, igyekszem minimum másfél liter folyadékot bevinni (csak víz meg tea segítségével), kerülni a lisztes meg zsíros dolgokat.

De maga az, hogy anyám ennyire elvárja hogy én legyek egy sovány valaki, kiborít (volt hogy pár napig hánytattam magam mert annyira megsértett a beszólásaival).

Miért nem képes elfogadni úgy ahogy vagyok? Mégis mit tenne ha ténleg egy kövér, 80-90 kg-s lány lennék?