Szülők hogy gondolkozhatnak ennyire másképpen?
Szóval párom szüleinek teljesen más a felfogása, mint az én szüleimnek. Tudom, nyilván ez egyénfüggő. Azt tudni kell, hogy párom szülei nagyon szerény körülmények között élnek, míg az én szüleim jómódúak és így nekem sem volt soha semmiben hiányom. Nekünk még nincs autónk, de párom szülei gyakran odaadják nekünk az autót, mikor szükségünk van rá és azt sem engedik, hogy tankoljunk bele, így titokban szoktunk bele tankolni. Nálunk otthon 2 autó van és fel lett ajánlva, hogy bármikor elvihetjük, de akkor tankoljunk bele. Viszont múltkor meg kellett "alázkodnunk" és megkértünk a szüleimet, hogy most akkor 1x engedjék el a benzin költséget, mert ebben a hónapban minden pénzünk elment már, mert a számítógépet kellett javítani és az esküvőre még jó pár foglalót le kellett tenni. Persze ebbe belementek, mert azzal ők is tisztában vannak, hogy nem állunk jól. Azt hozzáteszem, hogy nekem nincs munkám, még pályakezdő vagyok. Szóval a lényeg szívesebben kérjük el a párom szüleitől az autót és szívesebben is tankolunk bele, pont azért, mert ők máshogy fogják fel ezt és nem elvárásokat támasztanak felénk. Azt hozzáteszem, hogy mindkét család segít, de párom szülei ahhoz képest, ahogy élnek tényleg erejükön felül. És néha azt érzem, hogy azt hiszik a szüleim, hogy ők is nagyon sokat segítenek. Szóval anyagilag 2 különböző család. Úgy érzem itt is jól megnyilvánul az, hogy az sokkal többet segít, aki szerényebb körülmények között él, mint aki nem. Nem panaszkodni szerettem volna és senkit sem szidni, csak bánt ez a dolog, hogy pont azoktól az emberektől kapunk rengeteg segítséget, akik nagyon szerényem élnek és magukra meg szinte semmit sem költenek. Remélem hamarosan lesz munkám és akkor már tényleg 100%-osan a lábunkra tudunk állni.
Egyébként nem is akarjuk elfogadni a párom szüleitől sem a segítséget, pont ezért, mert tudjuk hogy élnek, de akkor meg ha nem fogadjuk el, sokszor azt érezzük ezzel megsértjük/megbántjuk őket, mert tényleg teljes szívükből adják.
Valakinek van ebben saját tapasztalata?
Kedves utolsó, akkor hasonló cipőben járunk.:)
Nálunk is úgy van, hogy a húgom a kiskedvenc és tényleg sokat költenek rá. Kb 2 hónap alatt 300 ezer ft-ot költöttek rá. Nem hinném, hogy a lakás gyűjtésbe beszállnának, mert anyum ezt mondta: "Mi is több évig albérletben laktunk, gyűjtögettünk és így vettünk egy lakást." Szóval ezzel mindent elárult, pedig nekünk van 1 plusz ingatlanunk, ami csak ott áll, most éppen ki van adva. De nem hinném, hogy el lesz adva azért, hogy nekünk segítsenek. Szóval csak a szerelmünk van és ezzel együtt próbálunk majd átvészelni együtt a nehézségeket. Az biztos, hogy nem lesz könnyű, de itt vagyunk egymásnak és együtt tudom, hogy sikerülni fog. Nektek is sok kitartást kívánok! :)
Na "szép". Nem semmi, amiket írsz. :S
De mi nem is számítunk arra, hogy esetleg majd eladják a lakást, hogy nekünk segítsenek. Hiszen azt mondta, majd mi is lakjunk tovább albérletben aztán gyűjtögessünk majd a lakásra, ami jó, ha 10 év múlva összejön. Addig meg egy percet sem élünk és nem tudjuk kihasználni, hogy friss házasok leszünk. Kb. ha havonta 1x be tudunk majd ülni valahova és oké, hogy lesz egy lakásunk, de amíg odajutunk mindentől meg kell majd magunkat fosztani és így telik majd el a fiatalságunk.
Még mindig én vagyok. :) Nálunk is ez a probléma, hogy vagy a lakásra gyűjtünk és 5-10 éven belül nem lesz gyerekünk, ha lesz, akkor a lakásra nem jut egy fillér sem, vagy jobban élünk, megveszünk mindent, amire szükségünk van, nem szűkölködünk, de akkor se gyerek, se lakás nem lesz. Úgyhogy vagy lakás, vagy gyerek, vagy normális életszínvonal, de ezek közül kettő együtt már nem megy. És mindezt azért, hogy a húgomnak teljen 30ezres cipőkre... Bár ahogy észre vettem, a szüleinket nem nagyon érdekli az unoka (igazából önzőbbek is mind, mintsem bárkit is szeretni tudjanak, talán az anyósom egyedül az, aki kicsit vajszívűbb, de ő meg félti a "kicsi fiát" tőlem...), szóval az unoka nem érdekli őket, az meg, hogy hol lakunk vagy hogy élünk, főképp hidegen hagyja őket. És a legszemetebb dolog mind közül az, hogy anyám a szülei után 2 házat is örökölt, az egyiknek az ára a számláján csücsül, a másikat meg ugye kiadja. A nagyszüleim sajnos a születésem előtt, illetve közvetlenül utána meghaltak mindketten, így soha nem is ismertem őket, semmit nem kaptam tőlük az életben, de anyám még ennyit is sajnálna tőlem "kárpótlásként", amit nem csak rá hagytak, hanem rám és a húgomra is gondolom. Szóval ő megkapta a kényelmet és a biztonságot már fiatalon, de tőlem igyekszik mindent elszedni, amim van, még a párommal való kapcsolatomba is próbál beletúrni.
Nektek annyi szerencsétek van, hogy legalább az egyik fél próbál önzetlenül segíteni.
Kedves 7-es, elég durva, amiket írtál. Az, hogy anyukádnak 2 ingatlana van,az egyik oké, hogy ki van adva, de hogy a számláján ott van a másik ára és ennek ellenére nem képes pár millió Ft-ot odaadni nektek a lakásba, hogy el tudjátok kezdeni a közös életeteket? Nem semmi, szóval ez már tényleg az önzőség magas foka. Igazából nekünk is pár millió Ft kellene, hogy azt bele tudjuk tenni egy lakás árába, utána meg ezzel a lakáskasszával fizetnénk. De ugye Pesten meg sokkal drágább lakás árak vannak, így ha meg szeretnénk venni egy 9-10 milliós lakást, akkor az jó lenne, ha le tudnánk tenni 3 milliót, viszont ugye annyink meg nincsen, szóval az 3 évbe telne míg összespóroljuk rá a pénzt. Akkor meg tudjuk venni a lakást, de addigra én 28 leszek. Akkor ha nincs berendezve, mert mondjuk az árban nem volt a berendezés, akkor még be kell rendezni és akkor meg arra kell a pénz. Gyerek meg akkor nem tudom mikor lesz, mert ahhoz is kellene pénz. Eleve min. 1,5 szobás lakást szeretnénk, hogy legalább legyen az a fél szoba majd a gyereknek. De azt mondják úgy is lehet, hogy nem teszel le semennyit, viszont akkor nem 20 évig, hanem majd 40 évig fizethetem. Persze attól is függ mennyi a havi törlesztője. Szóval megértem, amit írtál, mi is szeretnénk lakást és gyereket, de a mai világban olyan nehéz ezeket megteremteni. Igaz, hogy fogok örökölni, de mire odakerülök és megkapom, addigra már kb nyugdíjas leszek, addig meg kell valahol lakni.
Nálunk az unoka dolog úgy van, hogy párom szülei szeretnének unokákat, Ők nagyon örülnének neki. Az én szüleim meg semmit nem mondanak, de anyum erre is azt mondaná, hogy ráértek, mert mindenre ezt mondta. Meg az eljegyzés is úgy volt, hogy mikor párom anyukája megtudta megkönnyezett, az én anyumon meg látszott, hogy egyáltalán nem örül a dolognak. Ez megint a szülő önzősége, ahelyett, hogy örülne, hogy a lánya boldog és megtalálta azt az embert, akivel le szeretné élni az életét. Amúgy a Karácsony is vicces volt. Párom szüleitől kaptunk több, mint 30 ezer Ft-ot, hogy akkor ezt költsük magunkra, vegyünk magunknak azt belőle, amit akarunk. Így nekem a fele összegből vettünk egy kabátot, a páromnak pedig pólókat. Párom az anyumtól kapott egy papucsot, ami 2 ezer Ft se volt, pedig tudta anyum, hogy a párom szüleitől sok pénzt kapunk Karácsonyra. Ő meg "ennyire" tett ki magáért, csak ez azért furcsa, mert a húgom barátja egy 8 ezer Ft-os inget kapott tőle. Úgyhogy ez nem volt valami igazságos. Igen, az tény, hogy mi olyan szempontból szerencsések vagyunk, hogy párom szülei tényleg sokat segítenek nekünk. Meg még egy másik sztori... Én most ilyen speciális sampont használok, mert nagyon korpásodik a hajam és elég drága, de mióta ezt használom nem hullik a hajam és a korpa is jól fellazult a fejbőrömről és ehhez még használok egy gélt is és ez a drága. Már pár hete nem használom, mert nem volt pénzem megvenni és emiatt ugye megint elkezdett hullani a hajam sajnos. Ezt kúra szerűen fél évig kellene használnom. Anyum kérdezte, hogy használom-e még, mondtam neki, hogy igen, de most már egy ideje csak a sampont, mert a gél elfogyott és nem volt pénzem megvenni. Erre Ő: Nem baj, azért majd vedd meg. Magamban meg gondoltam, hogy de köszi, de mikor,ha nincs rá pénzem. Amúgy a sampon 3-3,5 hónapig elég, de a gél meg csak 1,5 hónapig. A sampont használnom meg nem elég, ehhez kell a gél is, mert ettől fog javulni. Szóval nem jutott volna eszébe, hogy kisegítsen. Még annyi szerencsém van, hogy apum segít, ha tud, mert amúgy elváltak a szüleim, szóval ha valami kell rá jobban lehet számítani, de azért hozzá sem akarok állandóan odamenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!