Mit tegyek, ha ennyi magánéletem sincsen?
Sziasztok!
18 éves lány vagyok. Van 2 idősebb testvérem, szóval részben azért is féltenek ennyire, mert én vagyok a legkisebb, ráadásul lány. A suliban egész jól tanulok, a félévi átlagom 4,7 körül van. Nem járok bulizni, nem cigizek, nem fogyasztok alkoholt. Az egyetlen „bűnöm”, hogy van egy barátom, akivel lassan 2 éve együtt vagyunk, de mivel ez távkapcsolat, nem is találkozunk gyakran…
Ezek alapján azt gondolom, hogy nincs különösebb ok az aggodalomra, de anyukám ezt másképpen látja. Mindig mindenről tudni akar, mindig mindenről be kell számolnom. (mi történik az iskolában, kivel beszéltem, milyenek a tanárok, hol vagyok, mit csinálok szünetben???)
A mai reggeli beszélgetésnél eltört a mécses. Történetesen még mindig egy szobában alszom anyukámmal. Ez a kezdetektől így van, már nagyon szeretnék különszobában aludni, de ..nem tudom hogy kérjem meg. (kiakadna és biztos, hogy nagyon megsértődne) Szóval a barátom minden este elalvás előtt ír egy sms-t (olyan 12 és 1 körül), ez a hétvégén sem történt másképpen, anyukám meghallotta és kérdezősködni kezdett, hogy ki az. Én kiakadtam, nem értem miért kell ennyire ellenőrizni engem, fogadni merek, hogy a testvéreimmel ezt nem csinálta. Erre azt válaszolta, hogy velük is ezt csinálta. Majd felhoztam, hogy más szülők nem ezt csináljak. Ő meg üvöltve közli velem, hogy túl nagy lett a szám.
Bezzeg amikor arról van szó, hogy kinek hanyas lett a dogája, akkor érdeklik mások, de ilyenkor nem. A másik dolog, hogy egyszerűen nincs megelégedve a tanulmányi eredményeimmel, holott sokkal, de sokkal jobban tanulok, mint a testvéreim annak idején. Ha ezt felhozom, üvöltözik velem és azt mondta, hogy ezt nem lehet összehasonlítani..(pedig eléggé egyértelmű a különbség)
Segítségre lenne szükségem. Mit tegyek, hogy ne sértsem meg, de megmaradjon az a kis tér, ami csak az enyém?
Ui. üzenem azoknak a szülőknek, akik azzal akarják éreztetni „hatalmukat”, hogy üvöltöznek, ez nem jó taktika. A gyerek minél messzebb akar majd továbbtanulni és annál kevesebbet akar beszélni a szülővel.
válasza:hát ez valahol ismerős
bár nekem legalább van külön szobám, de akkor se zárhatom be az ajtót...
na mindegy, szóval szerintem akkor kéne ezt felhozni, mikor minden nyugodt és anyukádnak is jókedve van
szedj össze sok érvet, nyugodtan közöld és ne hagyd hogy veszekedés legyen belőle
és említsd meg többször, hogy tudod hogy anyukád csak félt és a legjobbat akarja neked
mondhatod hogy már 18 éves vagy és szeretnél kicsit önállóbb lenni, hisz anyukád se lesz mindig melletted és egyedül is meg kell tanulni boldogulnod stb.
remélem tudtam kicsit segíteni és sok sikert hozzá :D
ha van még vmi kérdésed, írj privit
17/l
válasza:"nagyon szeretnék különszobában aludni, de ..nem tudom hogy kérjem meg"
Ez egy alapvető igény egy 12 év feletti embernél, és ahol lehet, meg kell oldani. Szépen kérd meg, hogy szeretnél külön kis kuckót. Nincs ezen mit megsértődni, tudomásul kell venni, hogy felnőttél... Ha megsértődik is elgondolkodik majd, nem a birtoklásvágy-e az, ami a sértődése oka. A birtokolva szeretés nem az igazi, sőt nagy lehúzó ereje van. Szépen el kell téged engedni. És örülni, hogy milyen önállóan, szorgalmasan, szépen teszed a dolgaidat.
Van egy ősi szanszkrit közmondás: Ha szereted a gyermeked, engeded, hogy a saját útját járja.
válasza:Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit írok, de alighanem kénytelen leszel megsérteni, mert ahogy írod, ha szépen mondod neki, hogy ez így nem jó, meg se hallja, vagy épp te vagy a rossz.
Az, hogy 18 évesen folyamatosan egy szobában alszol vele - még ha helyszűke miatt is van így - egyáltalán nem egészséges, a totális ellenőrzés anyukád részéről meg végképp nem az.
Anyukád egész egyszerűen nem hagy téged felnőni (látszik, a gondolkodásod ne egy 18 évesé), és ha ezen változtatni akarsz, kénytelen leszel ezt határozottan megmondani neki. Nem sírni, nem könyörögni, és nem zavartan habogni a kapott sms-ről, hanem egyenesen megmondani, hogy ez a magánügyed. Persze, üvöltözni fog, de előbb-utóbb rájön, hogy semmire nem megy vele.
A külön szobával kapcsolatban meg, ha van rá lehetőség (másik üres szoba), kérj segítséget a testvéreidtől, ha többen mondjátok neki, hogy ez neki se jó így, hátha elhiszi.
Köszi a válaszokat!
Ezzel mire akartál célozni?
"Anyukád egész egyszerűen nem hagy téged felnőni (látszik, a gondolkodásod ne egy 18 évesé)"
válasza:Hm...szerintem meg tök jó, hogy törődik veled. Kérdezget, érdeklik a dolgai. Az én anyám sosem volt ilyen. Nem lehett vele beszélni, mert soha nem ért rá. Jobban mondva mindenre volt ideje, csak rám nem.
Abban igazad van, hogy a kiabálás nem jó taktika. Ezt nem érdemes alkalmazni.
Lehet rosszul látom, de ha elkezdesz titkolózni, és ezt megtudja, akkor csak még sokkal rosszabb lesz minden. Tanulj sokat, szorgalmasan, legyél türelmes és az első adandó alkalommal lépj meg egy távoli egyetemre, más városba, vagy ami még jobb másik országba.
Az uncsitesóm ezt tette.
válasza: válasza:Ez szerintem is tök beteg, oké hogy szülő, de azért hagy ne kelljen már arról is beszámolni hogy melyik percben hányat pislogtál.
Az ordibálással csak meg akar félemlíteni mert látja hogy kezdesz ellenszegülni az ő beteg kis világának, mindenképp állj ki magadért, higgadtan, érvekkel, és ne hagyd hogy mindenbe beleszóljon.
De egyetlen igazi megoldás tényleg a költözés lesz majd.
válasza:OMG! 18 évesen egy szobában anyuddal? más esetleg nem mondta még hogy ez teljességgel beteges?
megsértődne? akkor valami nem 100as neki a fejében...
mondd meg édesanyádnak hogy 18 évesen az ember már nem csecsemő, van magánélete, vannak titkai amit nem feltétlenül a szüleivel oszt meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!