Hogy javítsam a kapcsolatom anyámmal?

Rengeteg probléma van az utóbbi időben. Először is fontos, hogy 20 éves vagyok, lassan befejezem az iskoláimat, és persze itthon még itthon lakom, amin szeretnék azért a jövőben változtatni.

Felmerült a munkakeresés köztünk, és megemlítettem neki, hogy ha több órás távolságbna lévő munkahejet találok csak, akkor inkább néznék egy albérletet, és hétvégente járnék haza. Mivel órabérben kiszámolva napi 4-5 óra utazás már "drágább" az időmből, mint egy albérlet kivétele....persze az egész nagyon elméleti síkon mozgott, és persze közeli munkára vágyom azért, és hangsúylyoztam, hogy mégcsak nem is teljes költözés...de kitört a pánik, hogy ő nem akar egyedül maradni, nem is tudná eltartani a házat, egyedül, és hogy akkor eladja ezt a házat és jön velem....Nem értem az egészet, édesapám él, együtt vannak, a kapcsolatukban persze vannak veszekedések, dehát hol nem? De apámra mindig lehet számítani...

Igyekszem minden iskolai feladatot, beadandót eltitkolni előle, de sokminden érkezik olyan e-mailre amit ő is lát, ilyenkor mondja mondja, hogy csináljam...hogy olvassam, hogy tnauljam, miközben mindig mindenem kész volt időben, mégis szükségesnek látja ezt a verbális ostorozást...én viszont a falra mászom tőle...hisz magamtól is csinálom, mert tudom, hogy kell, de ő akarja megmondani mit mikor és mennyit....

Szeretnék majd idővel sajt háztartást, van egy elég stabil párkapcsolatom, akiben jelenleg jövőt látok, de akár vele akár mással nem tudom elképzelni hogy majd ideköltözik egy fiú, és itt bármiféle magánéletet lehet élni, apám kopog, és azért nem akar beleszólni mindenfélébe, anyám egyszerűen rámront az esetek többségében halálra rémiszt, ha mennék valahova megszabná mikor menjek, és mikor jöjjek...de 20 éves vagyok...és nem akarok vele rosszban lenni, de egyszerűen nem tudok kitörni abból, hogy úgy kezel sokszor mint egy kisgyermeket...megmondaná mikor tanuljak, mikor mehetek el, mikor jöjjek...indulás előtt megkérdezi pisiltem-e?

Jó ideje próbálom vele megértetni, hogy szeretném ha egyenlő félként, de legalább fiatal felnőttként kezelne....de lassan már annak is örülnék, ha kezelne úgy mint egy kiskamaszt, a néha már ovódás szintekig merészkedő beleszólás helyett....

Akárhányszor próbálok vele beszélni ő mindig kijelenti hogy szerintem ő gonosz, és utálatos, és mindenki számára ellenség....pedig sokszor elmondtam neki hogy nem látom így....igyekszem nem is úgy kezelni, de sokszor valóban nehéz nem úgy nézni rá, mikor gyermekded szabályokat hoz, vagy egy-egy iskolai feladat megcsinálásához köti hogy elmehetek-e....ráadásul mindezt a leadási határidő előtt olykor hetekkel...

Mit tehetnék?