Egy szülő hogyan tudja megóvni felnőtt fiát? (Bővebben lent)

Olvasd el Philip Roth Düh című regényét. Tökéletes válasz erre a kérdésre.

Az sem gáz, ha nem szeretsz olvasni, egy-két résztől eltekintve könnyű, és rövid olvasmány.

Egy szülő mindig félti gyermekét,aggódik érte, bármilyen korú is az.

Ismeri őt, tudja mik a gyenge pontjai, ott felhívja a figyelmét a veszélyes pont leküzdésére, de felnőtt lévén, csak tanácsot adhat, amit aztán vagy megfogad, vagy csak meghallgat a gyermek. A tapasztalatom azt mutatja,hogy amit ma csak meghallgatott, az a későbbiekben használni fogja. (szülő, akinek 30 éves fia van)

Megóvni úgy tudja, hogy gyerekkorában jó nevelést ad neki.

Azután pedig engedi, hadd menjen. Egy felnőtt férfinél nekem már az is furcsa, hogy egyáltalán felmerül, hogy félteni kell az esti közlekedésben. Eddigre már meg kellett tanulnia, hogy ne legyen áldozat típus, hogy védje meg magát szükség esetén, és az se valószínű, hogy megerőszakolnák és elvennék a szüzességét. A 15 éves lányomat igen, félteném. De felnőtt férfinél ez már egyértelműen a túlféltés kategória.

Felnőtt embert - sem férfit, sem nőt - nem kell kontrollálni (mert a túlféltés is az). Gyerekként kell önállóságra nevelni, és felnőttként hagyni kell élni, boldoguljon, ahogyan tud.

Ps: dependencia nem a felnőttkorban alakul ki, kedvesem, hanem elsődlegesen csecsemőkornban, kb. 1 éves korral bezárólag. Kell hozzá egy alkatilag lágy és hamar hajló akaratgyenge ember, és egy overprotektív szülő.

Ps: ha te vagy az a 31 éves férfi, akinek a múlt héten írtam privátban a szöveget ebben a táegykörben, és küldtem el pszichiáterhez, akkor üzenem: ha az ember KAP valamit, akkor az a minimum, hogy MEGKÖSZÖNI. Ezt egy kétéves is tudja. Nem okoskodni kell, hanem ha baj van, akkor megfogadni a tanácsot és elhúzni szakemberhez.

Ha nem te vagy ez az ember, akkor tárgytalan és elnézést.