Nem félt apám túlzottan egy kicsit?

Előre szólok, nem leszek rövid!

kezdeném azzal, hogy tudom, 16 évesen még nem felnőtt az ember lánya, nem is hiszem azt magamról. Sosem volt probléma velem, általánosban kifejezetten jó tanuló voltam, és most sem vagyok rossz, a fontos tantárgyak mennek, kivéve a matek, abból sajnos 3mas vagyok. azért is megkapom mindig, hogy mert én csak lusta vagyok tanulni...holott ez nagyon nem igaz, mert küszködések árán van meg az is, de nem hisz nekem. aztán már minden barátom elmehet péntekenként kikapcsolódni egy kicsit, csak én nem. nem diszkóba akarok menni, az nem az én stílusom. van egy pub szerűség a városba, ahová igazából csak fiatalok járnak, és nagyon sokan járnak oda az iskolámból is. nincs túl jó híre, mert mindenki meghallja hogy kocsma és azonnal az jut eszébe, hogy ott mindenki részeg idióta, köztük apám is, és az sem segít, hogy polgárőr.(hozzáteszem nem vészes az a hely. egyszer elmehettem, akkor is egész este kint voltak az utcán, amíg fel nem értünk a barátnőnkhöz ott aludni)de könyörgöm, szinte mindig 7en mennénk lányok együtt, és vannak ott fiú barátaink is, nyilván nem vagyok hülye, hogy elkóboroljak tőlük. semmi bajom sem lenne, ráadásul legtöbbször nem is hajnalig maradnánk, hanem max olyan 11ig csak, és eljönnének értem kocsival, szóval szerintem nem kérek lehetetlent.( sőt az egyik srác arra lakik mint én, egy busszal tudnánk hazamenni, csak ő egy megállóval tovább menne, de nem baj, ezen már nem vitatkozok vele, jöjjön el kocsival ha jobb neki) és nem is akarok én minden pénteken ott lenni, csak néha, mikor a többiek lemennek...mert igazából nekem már nem is szólnak, hogy menjek, mert tudják, hogy úgyse mehetek..(azért is könyörögnöm kell,ha egy barátnőmnél akarok aludni). ha délutánonként elmegyek valahova a barátommal vagy a barátaimmal (az se tetszik neki, hogy van barátom, pedig semmi olyat nem csinálunk, rendes srác) főleg ilyenkor mikor hamarabb besötétedik már azon izél, hogy 6ra menjek anya munkahelyéhez, és jöjjek vele haza..sötét van, nem későn! és nem is egyedül lennék a barátaim is megvárják velem a buszomat, a barátom meg főleg! és 3 percre lakok a buszmegállótól, kivilágított út, házak között megyek, semmi veszély, nem olyan helyen lakunk...8kor szoktam felszállni és olyan 8.20ra már otthon vagyok (a busz körbe megy a városon) szóval szerintem nem érek haza túl későn. aztán...mindig beleköt a ruháimba. kezdek nőni, változik a stílusom régen elég fiús voltam, már nem. van 3 darab szoknyám, egyik se mini, tovább érnek mint a combközepem, de a térdem már kint van. és mindig lecsesz hogy mit hordok ilyen mutogatós mini ruhákat! néha megfojtva érzem magam, mert sose fog egy kicsi szabadjára engedni, és már néha azért várom az egyetemet, hogy kitörhessek ebből a burokból. nem tudom, lehet valaki szerint túlzok, meg túldramatizálom, de engem ez már nagyon zavar, hogy minden barátom nagyobb térrel rendelkezik mint én, és neki unalmas gyerekkora volt (pedig őt engedték volna) de én nem olyan életet akarok mint ő. amúgy minden témában kicsinek hisz...volt hogy megkérdeztél tőle mekkora gyereke van, azt felelte, hogy még kicsi, még csak 16...erre meg néztek rá furcsán, hogy azért nem kisgyerek az már...ugyan azokkal a hülyeségekkel, "vicces" dolgokkal jön mint mikor kislány voltam, de már nem vicces nekem, néha idegesít. persze mindenen vitatkozunk igazából már, csak felnyomjuk egymás agyvizét. mindketten makacsok és "csak azért is/csak azért se" típusúak vagyunk. a házimunkán is mindig összeveszünk. mert mi akartunk anyával lakásba kutyát, mi is takarítunk utána, azaz 3 éve nem takarít. mosogatni se mosogat, mert nem akar, ennyi a válasz, de nekem muszáj. ha mégis NÉHA (két havonta egyszer) rászánja magát hogy elmosogat vagy csinál valamit, akkor mindenkinek kell, mert ő egyedül nem csinál semmit (természetesen ha mi dolgozunk otthon ő alszik vagy tv-t néz, nem segít). nem mellesleg elég nagy gerincferdülésem van, ami miatt mindig fáj a hátam, főleg ha nagyon megerőltetem. például minden porszívózás után azt hiszem meghalok (mivel hajolgatok ugye) és azt hiszi színészkedek!!! nagyon nem..! és nem érdekli hogy fáj, csináljam csak. akkor állandóan kísérgetni kell mindenhová, felnőtt férfi ember, és nem tud bemenni és rendelni magának egy hamburgert, feladni egy levelet a postán. anya mentális munkát végez, amit ő nem tart munkának, és úgy gondolja nem is fárasztó, ezért sokszor anyát hurcibálja ki a garázsába, hogy segítsek neki pakolni meg szerelni...állandóan csak az ő véleménye számít, és ráerőszakolja mindenkire az akaratát, aztán ha egyszer nem sikerül neki, akkor meg "mert mindig az van amit ti akartok" mondja nekem meg anyának. hát nagyon nem....már többször is volt úgy, hogy elválnak, és esküszöm örülnék is neki. mindig képes szívni a vérünket, és ha meghallom hogy anyával beszélgetnek már görcsbe rándul a gyomrom, hogy na nehogy megint vita legyen, feszült vagyok állandóan ha mindketten itthon vannak..eleve én mindent a lelkemre veszek, és mindenért ideges típus vagyok, amit tudnak is. elegem van, hogy mindig apa miatt kell aggódnom, hogy mit talál ki megint, hogy könyörögjem ki tőle hogy elmehessek stb stb...értem én, hogy félt, de ezt nem csinálhatja életem végéig!

(bocs a regényért, remélem azért érthető voltam)