Vannak itt olyanok nők akik nagyon fiatalon, leányanyaként szültek? Hogyan alakult később az életük? Milyen lett a gyerekkel a kapcsolatuk a későbbiekben?

Anyum 19 évesen szült meg engem, épp csak kimaradt a középsuliból, de soha nem tudta magát képezni, bár apummal össze is házasodtak, mikor anyum terhes lett velem, szóval nem maradt magára, de apum végzettsége is csak egy érettségi volt, ő elment dolgozni, anyum is dolgozott, mikor már elég idős voltam ahhoz, hogy oviba mehessek, de miattam és a később megszülető testvérem miatt soha nem képezte magát. Csak a munka és a gyerek volt az élete. Jó mondjuk sosem voltak nagyratörő vágyai, ő mindig is anya és feleség akart lenni, de ennek az lett az ára, hogy nem nagyon ért semmihez és csak betanított munkákat tud elvégezni, bár azt elég lelkiismeretesen.

Hálás vagyok neki azért hogy nekem és a tesómnak szentelte az életét, de most a negyvenes éveiben jött csak rá igazán, hogy milyen nagy szükség lenne arra, hogy értsen valamihez, hogy ne csak a szalag mellé robotmunkára vegyék fel, nagyon megbánta, hogy olyan fiatalon nem voltak nagyobb tervei, hogy nem tanult tovább és amíg tanult azt se vette túl komolyan. Hiába, egy 19 éves terhes lány ezt még nem nagyon fogja fel, anyum is csak jóval később döbbent rá, hogy ezt nem így kellett volna.