Szerintetek igazam volt, vagy ez egy kicsit sok volt?

Na jó, azért egy valamit tisztázzunk. Rohadt sok düh van bennem anyukámmal szemben, és nem ok nélkül.

Ezt soha nem felejtem el, kisebb koromban féltem sötétben, de ő ezzel nem foglalkozott. Hiába sírtam, sokszor a nővéremnek kellett átjönnie megvigasztalni (ezzel voltam is pszicholóusnál, kiderült, hogy mi is volt ennek az oka). Na és egyik este, sírtam és hívtam őt, át is jött, de csak azért hogy hozzám vágja az üvegét. Amitól másnapra szép lila lett a szemem mellett, és magyarázkodhattam másnap az embereknek. És ez csak egy a sok közül, és ezekért a mai napig mérges vagyok, pedig nem jó érzés nekem se a folytonos düh. Olyan jó lenne néha könnyűnek érezni ott bent, de nem megy. És nem tudom hogy engedhetném el ezt a sok haragot.

Sajnos amit gyakorlaton kapok pénzt, az nem elég arra, hogy külön életet kezdjek. Az akváriumot abból a pénzből vettem, a halakat szintén. Amit tudok, azt ebből a pénzből költöm, plusz a kajajegyek.

Anyunak a nővéremet is sikerült szó szerint elüldöznie itthonról, ő szerencsére már el tudja tartani magát.

Apámhoz meg egyrészt nem is szeretnék költözni,m ert p még rosszabb, mint anyukám, másrészt mikor itt hagyott minket, megmondta, hogy nem kíváncsi többet ránk, ne nyaggassuk őt a problémáinkkal, és mikor ezek ellenére is vittünk neki nővéremmel ajándékot, azt mondta, neki nincs szüksége rá, és becsukta az ajtót.

Komolyan néha úgy érzem, jobb lett volna, ha anyukám meg sem szül. Másnak is csak a problémát tudom okozni, és nekem se hiányzott volna egy ilyen élet, ilyen szülők mellett....