Félek nem viszem semmire, és Anyukám csalódni fog bennem. Mit tehetnék? (18/L)

Nagyon megvisel a továbbtanulás gondolata, azért rengeteget sírok mostanság. Annyira elveszettnek érzem magam, egyáltalán nem tudom mihez kezdjek.

Először is a jegyeim egyre inkább romlanak, pedig tanulok, de valahogy még sincs meg az eredménye. Ennek következménye, hogy egyre inkább egy olyan hülye, kis senkinek tartom magam, aki majd az érettségit sem lesz képes elvégezni. Anyukám erre még rátesz a lapáttal, mert állandóan felemlegeti a továbbtanulást. Na meg, gyakran hajtogatta, hogy nekem muszáj egyetemre mennem, mert csak én lehetek az egyedüli gyereke(hármunk közül) akire, majd büszke lehet, hogy vmit is lerakott az életben( kiskorom óta ezt nevelte belém- ezért mindig is megakartam neki felelni)! Azonban mégis, hogy tanuljak tovább 3-4 jegyekkel, ilyen nyomorék tudással? Mondjunk szerintem már kezdi Ő is beismerni, hogy feleslegesen hisz bennem. Kész röhej, ráadásul az égadta világon semmi nem érdekel! Nincs egy olyan szak, olyan munka amibe eltudnám képzelni a jövőmet.

Félek, mi lesz velem, lehet csöves leszek, vagy mehetek majd az utcára seperni! Teljesen tanácstalan, biztos mindenki csalódni fog bennem, és majd évekig hallgathatom a családomtól, hogy nem vittem semmire és, hogy mekkorát csalódtak bennem! Nem akarok a gimi közelébe se kerülni már többet!

Mit csináljak?