Mit gondolnátok az édesanyátokról, ha ekkorát kellene csalódnotok benne?

Először fel kéne nőnöd. 24 évesen ideje. Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja és ahogy tudja. Nem hiszem, hogy egy elrontott élet csalódásra ad okot. Az élet nem rózsaszín vattacukor. Ne ítélj, hogy ne ítéltess.

NEm hiszem, hogy rád tartozik, miért döntött anyukád úgy, ahogy. Biztosan volt oka rá, és joga is hozzá. És sokan hiszik, hogy a pasi majd megváltozik, nem csak anyukád követte el ezt a hibát.

Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy ellenséges veled. (Legalábbis így érzed.) TAlán őszintén le kellene ülnötök beszélgetni arról, hogy miért hasonlít apukádhoz, te miért nem érzed úgy, hogy ez jogos - és meg kéne hallganti egymást. Talán az ellenségeskedés is megszűnne, és te sem ítélnéd el olyan miatt, ami miatt nem igazán kellene.

Anyádat ítéled el?

Buta volt, de attól még jót akart, reménykedett.

18/L

" Nem értem, ha ennyire utálta anyám és undorodott tőle, akkor hogyan tudott lefeküdni vele, egyáltalán miért kellett hozzámennie és megszülnie engem és a bátyámat. Pedig sokan figyelmeztették, hogy ne szüljön egy alkoholistának, de ő úgy gondolta, hogy hátha megváltozik apám, ha szül neki két gyereket. "

Itt szépen belefogalmaztad a válasz.Úgy, hogy a gyerek néha csak eszköz.Azt hitte ha szül,megváltozik tőle az apád.Hát ez nem jött össze.Ezért hasonlít hozzá.Rajtad éli ki a kudarcát.Ezért.Ismerős,csak nekem más volt a felállás.