Apukám ma este gyakorlatilag kijelentette, hogy a nővérem a kedvence. Hogy viszonyulhatnék hozzá ugyanúgy mint eddig, ezek után?

na kérdező, akkor még azt nem is mondta, hogy őt jobban szeretné.

amúgy ha a barátságot vesszük hasonlatnak, akkor ott is az látszik, hogy ezek hullámoznak. az ember életének vannak korszakai és nem mindig ugyan az a személy a legjobb barátja. lehet egyszer ez is megváltozik. akkor meg a nővérednek és a bátyának kellene megsértődni és kevésbé szeretni apukátokat?

én a helyedben tényleg megmondanám apukádnak, hogy annak ellenére a kedvenced, ha neki te nem vagy az. és mindezt játékosan viccesen :) mert ezzel ki is mondod a fájdalmad és adsz neki esélyt, hogy mondjon valami vigasztalót. és egyáltalán ha ki van mondva valami akkor kevésbé fáj. szerintem attól, hogy itt leírtad és kimondtad már attól is enyhülhetett ez benned.

Sajnálom, ez tényleg nagyon bántó lehetett neked. Különösen, mert te annyira ragaszkodsz őhozzá. Ha nem így lenne, akkor nyilván nem lett volna ennyire fájó az amit mondott.

Bonyolult dolgok ezek, bár szerintem barátsággal nem lehet összehasonlítani. Egy baráthoz lehet közel állni, de szülő csak egy van (vagyis hát kettő, de apa és anya nem ugyanaz) Egy szülő-gyerek kapcsolat ideális esetben sokkal szorosabb kell legyen egy baráti kapcsolatnál. legalábbis szerintem.

Sajnos tapasztalatom nincs, mert egyke vagyok, így mindkét szülőmnek én vagyok a kedvence. Ez meg is látszik az öntudatomon :) na de mindegy. Viszont a kérdéseden elmerengve arra jutottam hogy szörnyen megsértődtem volna ha anyukám ilyet mondott volna. nagyon bántana.

Tudod, lehet ezt szépíteni, de amit mondott az akkor is azt jelenti amit mondott. Ez van sajnos. Mindenesetre azt tanácsolom, hogy ne foglalkozz vele, a magad érdekében, mert csak árt ha emiatt bánkódsz.

Megértelek Kérdező. Én az anyámmal vagyok így. Az egyik bátyám és annak kisfia a kedvence. Nekik mindent elnéz, mindig kedvesen mosolyog rájuk, a feneküket kinyalja. Velem meg sokszor hisztizik és kötekedik, másképp néz.

Sajnos nem mondhatom, hogy csak bemesélem magamnak, mert mások is mondták már, hogy ezt észrevették. Ő próbál mindhármunkat ugyanúgy szeretni, ugyanazokat veszi meg, mégis látszik rajta, hogy kit szeret a legjobban. Ez pedig nagyon fáj, nem egyszer sirtam is. Utoljára tegnap. Mióta ez tudatosult bennem, már nem tudok rá ugyanúgy tekinteni. Mostmár hiába ölel vagy puszil meg, nem tudom őszintén viszonozni. Talán majd egyszer túlteszem magam rajta. Addig is átpártoltam apámhoz.

ilyenkor örülök, h egyke vagyok...

ezek tényleg nagyon bántó dolgok, pláne egy olyan embertől, akire felnézel, akit nagyon szeretsz.

nem sok tapintat lehet apádban ha ilyeneket kimond. mert az 1 dolog, ha így érzi, szíve joga. na de kivételezni a tesók közt elég kegyetlen dolog egy szülő részéről.

hogy mit tegyél? mindenképp mondd el neki, h nagyon megbántott ezzel, és nagy törést okozott a kapcsolatotokban, amit már nem hoz helyre semmi. ezzel talán ő is rádöbben, h mekkorát hibázott, butaságot tett.

neked is kicsit könnyebb lesz ha kimondod, és nem csak magadban őrlődsz. lehet h ő fel sem fogja, h milyen élesek ezek a szavak....

Sajnálom. Apád valójában senkit sem szeret, csak magát. Kiválasztott egy kedvencet, akire rádobál mindenféle ún. jó anya-képet, a többiekmeg csak úgy vannak, és dögöljenek meg.

Fordulj el apádtól, sirasd meg a valahai önmagadat, aki annyira bálványozta ezt a hitvány lelkű embert és menj be a könyvtárba.

Olvass klasszikusokat, csakis klasszikusokat! Tisztábbnál tisztább, jobbnál jobb férfihősöket tehetsz arra a piedsztálra, ahonnan apád most lezuhant. És ez nem csak holmi szoborcsere - a lélek fejlődése szempontjából nagyon-nagyon fontos!

Nekem olyan hitvány, aljas és önző apám volt, hogy már egészen kisgyerekként elfordultam tőle. Nem ő, hanem Jókai, Vörösmarty és a többiek neveltek. Sokat-sokat síratm, mert az apám mégiscsak az apám volt, de mára nem jelent semmit. Mint egy idegen.

Néhány válaszolónak:

Itt ne éljetek kérlek baráti hasonlatokkal, mivel mint ti is láthatjátok a szülő-gyermek kapcsolat című alkategóriában van a kérdés, mellesleg nagyon nagy különbség van a barát, és a szülő között. Most tényleg, nektek az ugyan az, ha az az ember, akit te legjobb barátodnak tekintesz azt mondja nektek, hogy nekem xy a legjobb barátom? Elképesztő emberek vannak.

Nos, hogy válaszoljak a kérdésre:

Jogosan bánt téged, mellesleg apukád egy tapló, már megbocsáss. Ha rá akarod világítani őt arra, hogy milyen súlya volt annak amit mondott, beszélgess vele, és térj fel arra, hogy te jobban szereted anyukádat, mint őt (igen, hazudj). Ha ezt elmondtad, és az apukád megkérdezte tőled, hogy miért? Csak mond meg neki ezt: "Én se kérdeztem meg tőled, hogy miért szereted nálam jobban a nővéremet."

Fiatal vagy és éretlen, és persze maximálisan igazad van...

Apukádat pedig nem minősítem, pedig lehetne, annyira azért nem bántott meg, mert még mindíg azon óvakodsz, hogy te ne bántsd meg őt!

Pedig borzasztó nagy érzelmi hiányosságokban szenved, ha ilyet mondott!

Susan Forward: Mérgező szülök, jó könyv, alapmű, de lehet még korai neked.

#17 azt mondod milyen emberek vannak. erre azt javaslod, hogy hazudjon. tegye ilyen érzelmi csapdába az apukáját. ilyen bosszú állás féle és szemet szemért.

amúgy a barát hasonlat, annak akinek vannak baromi erős barátságai igenis jó.

#19:

Ilyen esetekben lehet használni, és tulajdonképpen így csak az apját világosítaná fel, hogy hazudik. Ez olyan, mint a kegyes hazugság, csak most itt 40%-ban az apjának, 60%-ban pedig magának segítene.