Apukám 27 év után ismerősnek jelölt a facebookon. Te mit tennél?

Én hagynám lógni, ha mellé nem írt semmit...

(Egyébként tudod a pontos okát, hogy miért ment el apád? Ha csak úgy lelépett, akkor nyilván nincs bocsánat. De a legtöbb családban nem csak ilyen egyszerű galádság történt...

Áltlában az anyukáknak is nagy szerepük van ebben...

Nekem is pár éves koromban váltak a szüleim, mert nagyon sokat veszekedtek. Apám már nem bírta, ő jobban szerette a nyugalmat. Ezért egyszer döntött és elment. Engem is szeretett volna magával vinni, ő akart nevelni. Hosszú válóper után a bíróság anyámnak ítélt, így csak hétvégente voltam nála. Nagy nem fogtam fel semmit akkor még az egészből. Apám normális volt velem mindig. Anyám viszont folyton apámat szidta, bármi probléma felmerült később iskolás koromban, akkor is az én fejemhez vágta anyám, hogy ha apám velünk lenne, akkor nem így lenne, akkor jobb lenne, többet kapnék, stb... Mindig minden rosszat apámra fogott anyám már akkor is, amikor rég nem élt velünk. Belém nevelte, hogy nem szeret apám, és azért ment el, és ha nála laknék, nagyon rossz sorom lenne. El is hittem kisgyerekként. De ahogy felnőttem világosodott a kép. Anyámmal kegyetlen dolog együtt élni. Állandóan parancsol, dirigál, kritizál, mindennek az ő elképzelése szerint kell történnie. Én sem szeretem a veszekedést, ezért ahogy tudtam, otthon kerültem anyámat, és ha nagy balhé volt köztünk, jobbnak láttam csöndesen lelépni pár órára amikor már nagyobb voltam. Ekkor is megkaptam, hogy én is olyan vagyok mint apám. Hát így ismertem meg milyen is apám. Nem lehet olyan rossz.

Egy nagy hibája viszont, hogy túl felelőtlen volt, amikor anyám mellett döntött, és vele vállalt gyereket. Jobban meg kellett volna ismernie, és még azelőtt elválni tőle, mielőtt engem összehoztak...

Emiatt haragszom rá. De amiatt, hogy megszakadt a kapcsolatunk és nem nagyon keresett, amiatt nem hibáztatom, mert láttam, hallottam, hogy anyám milyen volt vele, akárhányszor értem jött...)

Na nyilván nem tudom mi volt a történés nálatok. De óvatosan csak! Nem biztos, hogy az a jó szülő, akinél agyerek maradt és felnevelte... Az anyukák profin tudják magukat beállítani, mint a legtökéletesebb anyukák, akiket elhagyott a szemét férjük... Ez a legtöbb esetben hazugság...

Kérdezd meg tőle, hogy "Elnézést, ne haragudjon, de mégis honnan ismerjük egymást? Borzasztó az arc memóriám, és képek alapján nem ugrik be sajnálom :)"

Fúúú de rosszul fog neki esni. Még ha átlátszó is, hisz a nevét tudhatod.

ebbe belegondolva és mit tehet egy anya, ha az apuka, aki elhagyta őket még amikor a gyerek meg sem született, a gyerekét jelölgetné 27 év múlva a facen?

ezt megelőzvén én az apja nevét sem mondom el a gyereknek, vagy nem is tudom mit tegyek

köszi a lepontozást....

hát lehet mindenki tárt karokkal fogadná a 27 évre eltékozolt apukát, de én nem. és ezért lepontozni ..kik járhatnak ide..