Jogosan esett rosszul, hogy ezt mondta a gyermekeinkkel kapcsolatban vagy csak túllihegem a dolgot?

Amikor megszületett a legnagyobb gyermekünk, úgy tűnt, jó apa lesz (foglalkozott vele, etetés, fürdetés, játék stb.), így második és harmadik babát is terveztünk. Eleinte minden jó és szép volt, de most, hogy már nagyobbak (6 és 4 és 3 évesek), alig foglalkozik velük, szinte csak akkor csinál velük közös programot, ha valakinek bemutathatja a "tudományát" és dicsekedhet velük, amúgy semmit nem csinál körülöttük. Elég sok változás történt mostanában az életünkben, főleg az anyagiak terén és egy ideig arra fogtam mindent, de egyre jobban látszik hogy nincs hozzá köze.

Tegnap is próbáltam vele erről beszélni mert meg sem kérdezte, mi van velük (mindhárman betegek és a kicsinél rezgett a léc, hogy kórházba kell mennie, mert nem ivott) és végül kibukott belőle, hogy miért nem vagyok képes megérteni, hogy ő férfi és miuán elmúlt az újdonság varázsa már nem foglalkoztatják ilyen szinten a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Én még azóta sem tértem magamhoz ettől a kijelentésétől.

Reggel érezte, hogy valami miatt nem vagyok a megszokott hangulatban, de amikor elmondtam, hogy mi a bajom, azt mondta, csak túllihegem a dolgot.