Romlik a viszonyom az anyámmal, mert felnövök. Mit gondoltok erről?

A probléma az, hogy úgy néz ki, ő ezt nem akarja elfogadni, hogy már nem vagyok kisfiú. Én persze ettől ugyanúgy szeretem, semmi sem változna, ha nem csinálná ezt. Már szinte minen mondatába belecsempész valami utalást, általában hogy nem vagyok otthon, vagy nem szeretem. Ez ilyen érzelmi manipuláció. Gyakran mondogatja, hogy én mindig a kisfia leszek, meg ő szült meg. Erre meg csak mérges leszek, mert NYILVÁN, nem tudom minek kell ezt mindig kiemelni, ilyen alapvető dolgot, vagyis tudom, mert ez is manipulálás. A másik ami mostanában kezd zavarni még a megszólítása "anyuci". Így nőttem fel. Négy fal közt még oké, de mások előtt meg ha kimonom hogy "anya" az furán hangzik, mert sosem hívtam annak. Az "anyum"-at használtam még, de ha belegondolok, a barátnőmet sem így hívom, hogy a keresztneve mögé rakok egy ilyen birtokló jelzőt.