Anyukám összejött a régi szerelmével és elköltözött tőlünk, hogy lehet újra normális a családunk?

Nézd utolsó, a Kérdező minden bizonnyal fiatal de nem buta, tehát hiába minden ámítgatás, pontosan képes felmérni, hogy ki lépett le a családból egy másikért, és ki maradt, meg tudja különböztetni a tényeket a meséktől. Másfelől ilyenkor az ember nem feltétlen a másiknak hisz, de nem is a szívének, hanem az eszének.

Kérdező, innentől két út van az esetek 80%-ban, az egyik, hogy anyukád majd ha kialakítja a körülményeket az új kapcsolatában, megpróbál odavenni téged is. Ebből lehet egy formás pereskedés is a két szülőd között, amibe neked nem kell belefolyni, de adott esetben téged is meg fognak kérdezni, hogy hol, kivel akarsz inkább élni, és akkor mond azt, amit helyesnek tartasz.

A másik, hogy apukád fog találni egy olyan társat magának, aki téged is elfogad.

Na, kb ennyi.

Azt semmiképp ne várd el apukádtól szerintem az általad leírt előzmények után, hogy fogadja vissza anyukádat, mert lehet, hogy most úgy érzed, hogy neked az lenne a legjobb talán, de ez egyfelől önzőség lenne részedről, másfelől nem sok esély van arra, hogy utána hosszú távon béke legyen.

(persze ha ők maguk döntenek úgy egyszer, hogy békülnének, az egyáltalán nem baj, de Te semmiképp ne eröltess ilyesmit)

Én nem hiszem, hogy meg kéne kövezni anyukádat, mert ugyanazt csinálja, amit még borzasztó sokan az országban: kilép egy házasságból. Nyilván ha régi szerelem, akkor nem random talált egy pasit, akivel összefeküdt.

Én nem védem és nem mondom, hogy az a megoldás, hogy elköltözik, de talán meg kéne érteni a miérteket. Írtad, hogy 20 évesen szült. Az még a legtöbb lánynál rendkívül korai, s nem biztos, hogy így tervezte az életét, illetve apukáddal. Valószínűleg szerette ezt a férfit, valamiért szétmentek, találkozott apukáddal, terhes lett és evidens volt, hogy vele marad, nem a másikkal. Van, hogy ezek az érzések 15-20 év múlva se múlnak el.

Anyukád még fiatal és még simán kezdhet új életet, apukád nélkül, új férfivel, Veled. Nem kell ezért elítélni.

#11 melyik mondatomból vetted azt le,hogy butának gondolom a kérdezőt??

A másik,hogy a gyereknek max sejtése van,ami után általában a kis fejében próbálja kombinálni a helyzetet,hogy miért megy el az egyik szülője,sosem tudja pontosan,ebben iszonyatosan tévedsz.Nem véletlenül szokták kihangsúlyozni,válás idején,hogy a gyerekkel meg kell értetni,hogy nem miatta ment el anyja vagy az apja,nem azért mert Ő rossz volt(sok gyerek hiszi ezt),és ők ugyanúgy szeretik mint eddig.Nem mondom,hogy a kérdező is így van vele,csak Neked magyarázom.

Na kiderult anyukad fiatal, fess es jogai vannak.

Masvalamit?

#14, egyfelől a korosztályt lőtted be iszonyú rosszul szerintem (nem hatéves gyerekről van szó, hanem 13 évesről, aki már nem önmagát fogja okolni a szülei kudarcáért, hanem saját véleményt alkot leginkább is), és rohamot kap teljes joggal, ha valaki a "kis fejét" emlegetve meg akarja neki mondani, hogy miről mit gondoljon.

Másfelől azt az apját igyekszel lejáratni az utolsó mondatoddal, aki ilyen körülmények között is kitart mellette és gondoskodik róla. Pusztán ennyi...

Kérdező (#12) szerintem egyébként - korod ide vagy oda - teljesen jól állsz ehhez a helyzethez, az is teljesen rendben van, ahogy anyukádat megvéded mások alpári sértegetésével szemben. Láthatóan pontosan tudod már, hogy a világ nem fekete és fehér, az emberek (beleértve a saját szülőket is) nem angyalok és nem ördögök, hanem emberek, akik csinálnak jó dolgokat meg követnek el hibákat, meg vannak erősségeik és gyengeségeik. Mindannyian ilyenek vagyunk.

Tartsd meg ezt a hozzáállásodat, ne ülj fel semmiféle uszításnak, győzködésnek, érzelmi zsarolásnak senkitől, és akkor túl leszel ezen a dolgon, túl lesz a családotok ezen a szakítási szitun, és valszeg jobbra fognak fordulni úgy a dolgok, ÚGY, hogy te mindkét szülőddel megőrizheted a normális kapcsolatot. Neked a dolgok őt kettőjüket érintő részében soha nem kell állást foglalnod, csak abban, ami téged magad érint.