Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szerintetek miért van szükség...

Szerintetek miért van szükség apára?

Figyelt kérdés
Nekem van apám, de nem értem, miért kéne feltétlenül nekem egy apa. Jól el lettem volna nélküle is, mert sose jöttünk ki és még enyhén fejeztem ki magam. Kb pokollá tette a gyerekkorom. Sokszor nem értem azokat, akik vágynak egy apára, vagy ragaszkodnak az apjukhoz. Elmagyarázná valaki ennek a "logikáját"? Sokan a szeretettel jönnek nekem, de én ezt nem érzem. Nem érzem és kész, akkor se, ha állandóan ezzel nyaggatnak. Amúgy én azt tapasztaltam, hogy sokan használják a szeretet szót akkor is, ha semmi nincs mögötte, úgyhogy ezt valahogy mindig kétségekkel fogadtam, ha valaki a szeretetről beszélt nekem.

2013. okt. 21. 22:01
1 2 3
 21/25 A kérdező kommentje:
19 Én meg pont, hogy azokat a családokat irigylem, ahol az anyuka egyedül neveli a gyerekeit. Ott olyan nyugalom van. Ismerek egy ilyen családot és nagyon irigylem a gyerekeket. Engem az apám látványa mindig olyan gyomorszorító érzéssel töltött el. Már gyerekkoromban se szerettem.
2013. okt. 22. 13:57
 22/25 anonim ***** válasza:

De ha belegondolsz, igen kívülről azt látod hogy csak anya mellett milyen kiegyensúlyozott a gyerek.

Magamból kiindulva nálunk is mindenki ezt látta, hogy milyen jól elvagyunk apai segítség nélkül, hogy édesanyám mi mindent megtett értünk. De nem látsz bele a gyermek rejtett gondolataiba. Rólam sem gondolta volna senki, hogy nekem ez így rossz. Mert attól boldog voltam hogy az apám nincs már mellettünk. Kiegyensúlyozott lettem, mert nem rontotta tovább a levegőt. De azt senki nem gondolta, hogy mást el tudnék fogadni apaként. Többek között ezért sem lett anyának új kapcsolata mert félt, hogy a testvéreimmel nem fogadnánk el. Pedig tudom, hogy ha egy normális férfit választ a válás után, boldogabb lettem volna.

Ha belegondolsz, ha úgy alakult volna hogy anyukádnak lett volna egy kapcsolata, ahol a férfi szeret téged, nem fogadtad volna örömmel csak azért mert egy apába csalódtál? Szerintem akkor őt szeretted volna apaként.

De hozzáteszem ez az én véleményem, amit a saját érzéseim alapján fogalmaztam és nem tudhatom te milyen vagy.

2013. okt. 22. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/25 anonim ***** válasza:

"Rólam sem gondolta volna senki, hogy nekem ez így rossz. Mert attól boldog voltam hogy az apám nincs már mellettünk."


Most akkor mi van?

Leírod, hogy rossz volt Neked, meg azt is közvetlenül utána, hogy boldog voltál. A kettő egymásnak az ellentéte, ember!

2013. okt. 23. 02:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/25 anonim ***** válasza:

Akkor megmagyarázom: Boldog voltam attól hogy a vér szerinti apám nem volt mellettem. Mert olyanokat éltem meg mellette 8 éves koromig, amit senkinek nem kívánok.

De rossz érzés volt, hogy nekem nincs apám, nem volt egy apa mellettem még az az nem is vér szerinti lett volna. Tudod nekem jól esett volna, ha az ünnepeken nem egy csonka család állt volna a fánál, ha a ballagásaimon nem csak az anyám lett volna ott.

tudod egy 8 éves gyereknek még fájdalmat tud okozni, hogy más gyerekeket lát egy apával boldogan és elgondolkozik hogy neki miért nem adatott meg.

Teljes családokban ha az egyik szülő nem ér rá valamire még ott a másik aki időt szakíthat rá. Mert nem volt ránk elég ideje, mert meg kellett azért dolgoznia hogy 3 gyereket eltartson.

Persze mosmár felnőtt fejjel csak megköszönni tudom neki, mert felnőttként már értem, hogy ha ő akkor nem dolgozott volna, akkor nem itt tartanánk felnőttként.


Nem az apám hiányzott, hanem egy apa az életemből.

2013. okt. 23. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/25 A kérdező kommentje:
24 Én mindig is feszélyezve éreztem magam, amikor a szüleimmel kellett emberek közé menni, alig vártam, hogy véget érjen, mert oké, két oldal felől kapok figyelmet, de az nem biztos, hogy pozitív figyelem. Tehát nem az érdekli őket, hogy hogy érzem magam, hanem az, hogy mit csinálok rosszul Nem mindegy. Az egész család sem olyan nagy élmény, én sokszor szégyelltem. Amúgy meg egyke vagyok, az egyik ágon még unokatesóm sincs, mégsem jutott rám elég figyelem. Viszont a másik oldalról pedig annál több figyelmet és szeretetet kaptam, pedig nagy volt a család, 9 unokatesóval, nénékkel, nagybácsikkal és az ő hozzátartozóikkal, unokákkal...mégis jutott rám ideje a nagymamámnak. Furcsa, de nem minden az, aminek látszik. Bár ha elválnak a szüleim, lehet, teljesen másképp gondolkodnék, de ebbe nem tudom beleképzelni magam, mert a mai napig apám árnyékában élek.
2013. okt. 24. 14:30
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!