Szerintetek miért van szükség apára?
Én imádom apukámat, mióta világ a világ, pedig anyával is jól kijövök. Tőle szoktam tanácsot kérni a fiú ügyekben, meg még egy csomó dologban, nagyon közvetlen a kapcsolatunk, mindig vele mentem orvoshoz, van egy csomó közös kedvenc filmün/sportunk amit együtt nézünk. A helyedben elgondolkoznék azon, hogy (mert ezt mondtad) anyuddal miért érzed, hogy szükséged van rá, az apa is ilyen, csak más szempontból.
23N
Az én apám is idióta és nélküle valóban jobb lett volna.
De ha az apafigura pozitív, az nagyot tud dobni az ember életén és hozzáállásán.
Szóval erős fegyver, de visszafelé is könnyen el tud sülni a dolog sajnos. Kétesélyes.
Nekem, nem volt csak kis korba parevig mostoha, es szerettem igen, sajna szetmentek.
En pl hianyolom h sokmindent magamnak kellett megtanulnom.
Bar sokan megvannak villanyszereles, meg a hazba amit lehet megcsinalasa nelkul, de en orulok h magamtol tanulgattam flexelni, hegeszteni, szerszamokat mind nekem kellet beszerezni, jolettvolna ha 1 apa megmutatja anno h h hasznaljam. Bar ahogy latom nem mindenkinek van erre szukseg!
pedig igaz, nem mindre igaz de sok apa feltétellel szeret,ugyanis az apa nem hordja ki a magzatot így nem tudja úgy szeretni.
Nem ez van többségben, de pl az én apám addig szeretett amíg nem lettem beteg és onnantól selejtes árúnak tekintett. Vagy vannak a féltékeny apák amikor nem ők vannak a figyelemben ezért féltékenyek a gyerekre és a többi.
Félig megértem a gondolatmenetedet, de csak félig. Nekem ha azt vesszük nincs apám, 8 évesen elváltak a szüleim, az előtte való időkből is csak rossz emlékeim vannak.
De! Mégis hiányzik az életemből egy apa. Nem az apám, hanem egy apa. Mert látom máson milyen mikor teljes, normális családban nőnek fel. Látom milyen jó érzéssel tölti el őket, hogy vannak szüleik. "Irigykedem" a kisgyerekekre akiket az apjukkal látok, miközben sugárzik belőlük a szeretet. "Irigykedem" a felnőttekre, akik megölelhetik az apjukat. Mert nekem nincs és érzem, hogy mit veszítettem.
Azt mondod te nem érzed a szeretetet, ez normális is mert nem volt kit szeretned, de azt nem hiszem el, hogy ha látsz egy boldog családot, olyankor nem látod közöttük a szeretetet. Mások nem azt akarják bemagyarázni, hogy neked szeretned kell az apádat. Hanem próbálják elmondani, hogy milyen, ha van, milyen érzés szeretni őt.
11 Na ez az, amit sose bírtam megérteni. Elhiszem, hogy vannak normális apák, csak valahogy elképzelni nehéz. Anyum foglalkozott velem, apám meg nem, ennyi. Gyerekkoromtól kezdve csak bántott, folyton azt hallgattam, hogy amíg az én kenyeremet eszed...még 8 évesen is. Ezek után mit szeressek benne?
Azért nem bírom megérteni azokat, akik ragaszkodnak az apjukhoz, mert sokakat ismerek, akikkel ugyanúgy elbánt az apjuk, mint velem. Vagy lehet, hogy talán nem ennyire, de azért elég nagy lelki sebeket kaptak tőlük, mégis szeretik őket. Én meg nem. Számomra az apa úgy jelenik meg, mint zsarnokoskodó figura, aki elveszi a gyerekei elől a teret, neki mindig mindent szabad, másoknak még levegőt venni se, ő bármit megtehet a családjával, de a családjától viszont mindent számon kér és hasonlók.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!