Lányom megsértette az élettársamat, mit tegyek?

Biztos csak téged félt! Ha szakítani akartatok, akkor nyilván volt valami probléma. A lányod csak fél, hogy ez nem oldódott meg és nem akarja, hogy bajod legyen.

Nem kell a lányodnak és a párodnak megbeszélni ezt. Te beszélj a lányoddal, nyugtasd meg, hogy nem lesz baj. És beszélj a pároddal is, hogy ne haragudjon ezért a lányodra, csak téged akart védeni, ami természetes.

Elég önző lányod van. Felnőtt nő, gyerekei vannak, és azt szeretné, hogy egyedül éld az életed?

Közöld az élettársaddal, hogy a lányod véleménye nem egyezik a tiéddel, és nem is érdekel téged.

Ha szereted, miért nem házasodtok össze?

Szia! Még amikor fiatalabb voltam, általános iskolás, talán olyan 6. vagy 7.-es, de már nem rémlik pontosan, anyukám szakított az élettársával, ki is költözött. 3 nap múlva viszont kibékültek és visszaköltözött hozzánk. Én is nagy csalódásként éltem meg, mert felszabadultabbnak és megkönnyebbültebbnek éreztem magam, amikor szakítottak. Valamennyire látszott rajtam a csalódás, de ezt nem mondtam apámnak (nevelőapámnak), sőt igyekeztem elrejteni az érzéseimet.

Később valamikor 20 éves koromban végleg szakítottak, azóta anyám sokkal de sokkal boldogabb. Pár évig egyedül volt, de akkor is jól érezte magát, és szabadnak, de azóta már van egy élettársa, akivel nagyon jól megvannak, és én is nagyon szeretem. Most ez nem azt jelenti, hogy a nevelőapámat, akit mai napig apának szólítok nem szerettem volna, vagy féltékeny lettem volna rá. De az ő kapcsolatuk nem volt harmonikus, így én sem éreztem magam jól az akkori családban. Alkoholproblémák, és sok veszekedés is volt, illetve legfőképp az, hogy éreztem anyám nem boldog, ami a mi kapcsolatunkat is rontotta, mi is sokat vitatkoztunk.

Viszont soha nem szóltam bele a döntéseibe, mindig elmondta nekem az érzéseit, és így én is át tudtam érezni az ő szemszögéből a dolgokat, megértettem az őrlődéseit.

Valószínűleg a lányodnak is megvan rá az oka, amiért csalódott a kibékülés miatt. De egy felnőtt, külön élő lány szerintem végképp ne szóljon bele a kapcsolatotokba, viszont szerintem le kellene ülni vele és átbeszélni mindkettőtök érzéseit, akkor talán ő is észhez tér, és bocsánatot kér. Ha meg nagyon makacs és ellenséges a pároddal kapcsolatban, akkor hagyd az egészet, de a párod ezentúl ne vigyázzon az unokákra, és arra sincs szükség hogy hozzátok menjenek ebédelgetni, és közben éreztesse a pároddal, hogy jobban örülne, ha nem lenne ott. Majd te elmész hozzájuk, ha unokázni szeretnél.

Érdekes találom a szélsőséges válaszokat, holott azt sem tudjuk, hogy mit jelent jelen esetben a "labilis kapcsolat." Lehet indokolt volt a lánya reakciója, csak mert kívülálló nem olyan elfogult, mint az a személy, aki a "labilis" kapcsolatában él.

Mindenesetre azt gondolom, nem olyan komoly a helyzet,mint ahogy hiszed, Kedves Kérdező! Ez a lányod véleménye, ne akarj mást erőltetni rá,csak mert a párod is elolvasta.

Azt érzem az írásodból, hogy kicsit túlzottan a párod pártját fogod! Soha ne fordulj a lányod ellen, senkiért! Ő mindig ott lesz neked, még akkor is, ha nem mindenben egyezik a véleményetek! ( Félreértés ne essék, mielőtt letámadnátok, azt sem mondom, hogy mindent fel kell rúgni, csak mert a gyerek nem látja jónak..nem! Semmiképp! De ne legyél ennyire görcsös. )

Beszéld meg a lányoddal, hogy felnőtt férfi vagy, és azzal élsz, akivel akarsz. Nehogy már még neked kelljen magyarázkodnod a saját felnőtt gyerekednek, hogy kivel vagy együtt? Jó hogy nem azt akarja, hogy egyedül élj.

Az viszont probléma, hogy az élettársad is olvassa az email-jeid. Azokhoz semmi köze. A lányod és a te privát beszélgetéseid, levelezéseid, azok csak rátok tartoznak, és ha akarod, majd elmondod a lányodnak.