Mit szólnátok, ha kiderülne, hogy a 17 éves lányotoknak a tudtotok nélkül volt abortusza?

Én is kiakadnék, hogy vajon miért nem merte ezt velem megbeszélni. Magamban is keresném a hibát, megpróbálnám megtudni, hogy miért nem fordult hozzám. Megpróbálnék javítani a kapcsolatunkon.

A másik szülőket viszont úgy feljelenteném mint a szél a rendőrségen, nem úsznák meg könnyen az okirat hamisítást.

Nekem volt abortuszom. Nem terveztük, védekeztünk is, de... A gond az volt, hogy előtte olyan gyógyszert szedtem, ami miatt a baba nagy valószínűség szerint betegen jött volna világra. Így nem volt más választás. Ráadásul 20 voltam, így a korom miatt is más volt a helyzet. Mikor megtudtam, utána 2 hétre rá lehetett elvégezni az abortuszt. De nem volt olyan nap, hogy ne sírtam volna, első napokban még be is lázasodtam, mert másból sem állt a napom. Szerintem ez mindenkit megvisel hasonló helyzetben.

Ha az én 17 éves lányomról derülne ki, akkor nagyot csalódnék magamban, hogy nem vettem észre, hogy így szenved mellettem a lányom?

Elkezdeném keresni magamban a hibát, hogy vajon miért nem bízott meg bennem, hogy:

1, Nem csinálok hisztit a dologból

2, Nem vonom felelősségre semmi esetre se

3, Elfogadom az ő döntését a terhességével kapcsolatban, bármi is az.

Amit itt írtak a többiek az orvosról meg a fiú szüleiről, az meg feltételesen igaz, ez a "18 évig szülő beleegyezése a műtétbe, és az AB sem kivétel ez alól" őrület eléggé Magyarország-specifikus, ha kimentek Ausztriába és ott csinálták meg, ott:

1, Az orvos nem követett el semmit, mert ott 14 éves korig kell beleegyezés

2, A fiú szülei sem, mert következve az elsőből, ők max fuvarozták

3, Egyedül pont a lányt vonnák felelősségre, aki a magyar törvények szerint illegális abortuszért kaphat max 1 évet, ami evidens módon felfüggesztett.

A "fiú szülei miért nem szóltak a lány szüleinek" dolgon zsezsegőket meg végképp nem értem, nekem a gyerekem barátjához/barátnőjéhez van első sorban közöm, és nem a szüleihez, ha bennem megbízik valamilyen témában de arra kér, hogy valamiről ne szóljak, akkor nyilván nem fogok szólni, nem fogok visszaélni a bizalmával. Pont ahogy fordított esetben sem várnám el az ilyesmit, sőt... Pláne annak tükrében, hogy én magam se értek egyet a 18 éves kor alatt szülői beleegyezést elváró hazai gyakorlattal, helyesebbnek tartom a fiatalkorú (14-18 év) önrendelkezését tiszteletben tartó ausztriait.

A fent leírtakból következve lehet, hogy nálam nullához konvergálna a valószínűsége, hogy így járjak? Mert miért titkolna olyasmit a lányom, ami kb annyi lenne, hogy "az van, hogy terhes lettem a barátomtól, átbeszéltük, jól megfontoltuk, az abortusz mellett döntöttünk közösen, légyszi itt írd alá" és én aláírok.

Hatalmasat csalódnék a lányomban és magamban is. A lányomban azért, mert nem vette a fáradságot, a bátorságot, hogy egyáltalán megpróbálja velem közölni a dolgokat, magamban pedig azért, mert nagyon elgondolkodnék, hogy miért is jutottunk idáig, s én is hibás lennék benne.

A barátja szüleit is felkeresném egy beszélgetésre, mert azért ez nem így megy, hogy elviszik a lányom egy abortuszra a tudtom nélkül. Ez komoly dolog, és komoly döntés. Ha a lányomnak nem lett volna annyi mersze, hogy elém álljon, akkor legalább egy felnőtt, elvileg éretten gondolkodó szülőtől elvárnám ezt. Aztán felkeresném az orvost, hogy mégis hogy történhetett ez, előkerestetnék vele minden papírt, aztán a továbbiakat meg eldönteném. (Feljelentés stb.)

Valaki kérdezte, hogy mi van, ha nem tudott róla az orvos, hogy nem a szülők írták alá a beleegyezést. (?) Egy orvostól azért elvárnám, hogy ilyen esetben kérjen már egy személyigazolványt az anyukától, főleg, hogy talán tiniknél nem is olyan ritka, hogy barátnő anyukáját vagy mást hívnak el magukkal. Azért ez nem olyan dolog, hogy veszek a piacon 1 kg almát. Az egész történetben hiányzik a felelősség, mint a lányod részéről, a barátja szülei részéről, az orvos részéről, s a te részedről is.