Azzal, hogy nagyon "anyássá" váltam fiatal kamaszkoromban, "kiheréltem" magam?
Elég érzékeny vagyok és sosem voltam túl sikeres a lányok körében. Ezen már évek óta gondolkozok, de most vélem megérteni az okát.
Megismertem mostanában több olyan embert, akikről tudom, hogy értenek a nőkhöz. Valamint találtam olyan anyagokat, mint ez a cikk:
Az állítás pedig mindenhol ugyanaz: a nők a dominanciát szeretik, nem a gyengédséget (akármit mondanak is); megbocsátanak, ha egy "szexi" pasi dobálja és megcsalja őket, de nem bocsátanak meg egy számukra nem vonzó pasinak, ha valamit elront; vagyis kőkemény szelekciós szabályok szerint működnek (értsd: kíméletlenül a dominanciát sugárzó fiúk kellenek nekik, az "aranyosak" felé gyakorlatilag kegyetlenül elutasítóak, bármilyen jó és korrekt is az illető emberileg); "good guys finish last". És sosem szabad hallgatni a nők tanácsaira, vagy arra, amit magukról mondanak, mert nincs önismeretük, és következetlenek: nem tartják magukat ahhoz, amit mondanak.
Szóval azt hiszem, kapiskálom már a szabályokat. Már csak egy gond van: hogy én teljesen "anyássá" váltam a fiatalkorom során. Anyukámnak volt egy válságos időszaka, és ekkor nem voltak jóban apukámmal, ezért csak én voltam ott neki, mint támasz. Ekkor hirtelen nagyon rövid idő alatt nagyon sokat értem, valahogy egyik pillanatról a másikra átkerültem a "gondtalan, vidám, csibészkedős gyerekkor"-ból a sokkoló, rideg, szomorú felnőttvilágba, mert azt tapasztaltam anyukám példáján, hogy a szavakkal bántani lehet, hogy "ki kell fejezni a szeretetünket", hogy milyen mély sérülések lehetnek egy emberben stb. Egyszóval egy baromi szomorú, nyomasztó és érzelmileg természetellenesen túlérett állapotba kerültem.
Talán tévedek, de meglehetősen magabiztosan állítom, hogy ebben a korban siklott ki valami a fejlődésemben, és túl nyálas, túl érzelmes, túl "anyás" srác lettem. Vagányságnak, rámenősségnek nyoma se maradt bennem; ezt a kamaszkori bandázások, közös ökörségek, közös lázadások hozhatták volna meg, de ezekből ugyebár kimaradtam, mert helyette meg kellett tapasztalnom az élet komolyságát, hogy aztán komolykodó mintagyerekké váljak, aki minden időt a szüleivel tölt és nagy dolgokon gondolkodik. És nagyon gáznak érzem ezt, még gázabbnak azt, hogy - még ha nem is mondhatom, hogy még mindig ilyen lennék - ennek az állapotnak a nyomai még ma is látszódnak rajtam. Valahogy vissza kéne mennem a múltba és újrakezdenem az egészet. Vagy nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, sürgősen férfiassá kéne válnom, mert ez így nagyon nem állapot. Nem csak a csajok terén, hanem az élet minden területén is: állandóan szorongok, hezitálok, bizonytalan vagyok, félek mindentől. Vagy örököltem, vagy eltanultam ezeket anyukámtól.
És az a bizarr az egészben, hogy az egyik lényem ezt akarja, miközben a másik még mindig nőies és nyálas, és a változni akaró részem folyamatosan kritizálja ezt az utóbbit, de mégis sokszor az utóbbi viselkedése az, ami az életben előjön. Vagyis folyamatosan hibákat követek el, amiket utólag veszek észre és rohadtul megvetem magam miatta. (pl. legutóbb egy csajjal kicsúszott a számon, hogy "szeretlek", miközben megbeszéltük, hogy nem akarunk egyelőre komoly dolgokat, és ezzel örökre elástam magam).
Mit tegyek, hogy megoldjam a helyzetet?
21/F
válasza:
válasza:vlsz abba a típusba tartozol, akik 27-8 évesen fognak érvényesülni a nőknél. Egy idő után ugyanis már nem az "alfahímek" lesznek a vonzóak a szemükben.
De 16-20 éves lányok hozzád még éretlenek, ritka, de van ilyen.
Lehet hogy az 1-2 évvel idősebbek között kellene körülnézned. Nem az a baj, hogy kimutatod az érzéseid sőt, ez az érett, felnőttes viselkdés ha jó helyzetben, időben teszed - hanem az, hogy a kamaszlányok erre még nem nyitottak. Ha felnőnek, komoly kapcsolatot, családot keresnek nem az őket ide-oda "dobáló" bizonytalanságban tartó hímek fognak kelleni, hanem a hozzád hasonlók.
Világos, csakhogy nekem nincs kedvem 27-28 éves koromig várni. Helyette inkább ezt a felismerést felhasználom arra, hogy megváltoztassam magam. Az, hogy férfiasabbá váljak, az nem csak ezen a téren fontos. Meg kell tanulnom merni, felvállalni magamat, hogy társaságokban tekintélyem legyen, hogy oda kerüljek, ahová kerülni akarok, hogy jó munkám és életem legyen.
És az előző válaszíróra reagálva: a gond az, hogy eléggé megbántam. Nem mondom, vannak előnyei, de talán sokkal jobban jártam volna, ha nem így alakulnak a dolgok.
válasza:Huhh hát figyu ez tök jó, hogy foglalkozol önismerettel, de szerintem elég egysíkúan közelíted meg a problémát. Ez a dominancia-elmélet mostanában nagyon népszerű a fiúk körében, de hála Istennek nem ilyen fekete-fehéren működnek a dolgok.
Tehát te alapvetően egy érzékenyebb, érzelmesebb, "mintagyerek" típus vagy. Ezt viszont utálod magadban, emiatt görcsölsz, szorongsz, félsz, bizonytalan vagy. És erre még rá akarsz húzni egyfajta erőltetett vagányságot, keménységet, ami viszont hamis lesz, hülyén fog kinézni, és ráadásul még hazudsz is nekik, nem mondod ki, amit szeretnél, nehogy valami baj legyen. Na hát ebből a kombóból tényleg nehéz lesz valami jót kihozni, hosszútávúan működő kapcsolatot pedig szinte lehetetlen. De nem az alaptermészeteddel van a baj ;)
A lányoknak nem a dominancia fontos, hanem a magabiztosság, határozottság. Egy férfi attól lesz magabiztos, hogy azokat az értékeket, amik benne vannak, értékesnek tartja, és akkor áll ki magáért, ha ezeket szeretné kimutatni a környezet felé. Ez, hogy mi ez az érték, személyfüggő. Senki nem lesz úgy magabiztos, hogy utálja és elnyomja a saját belsőjét, görcsöl, hazudik, és más szerepet húz magára. Ha te nem értékeled azt, aki vagy, akkor mégis milyen alapon várod el azt, hogy bárki más megtegye?
Lehetsz egyszerre magabiztos és érzelmes. Nem az alaptermészeteddel van a baj, hanem hogy utálod magad és ezen görcsölsz. A hazudozás, saját magadnak és a környezetednek az átverése hosszú távon baromira nem működő dolgok. Az önelfogadás viszont az. Arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebb (és igazibb) azt az eszköztárat használni, ami benned van, mint azt, amit a szomszédtól kell kölcsönkérni. És ha a saját eszköztárad értékesnek tartod, abból szépen lassan felépül a magabiztosság, és már ott is vagy a célegyenesben ;)
F
válasza:Teendőid:
elköltözni anyuci szoknyája mellől
nem anyucihoz rohanni ha bármi baj van
barátokat keresni
anyucit nem felhivni minden nap,elég heti egyszer
aztán ha rendbeszedted az életed,akkor jöhetnek a csajok
válasza:Szar ugy, de vigasztalasul ket dolog:
1. nem vagy ezzel egyedul.
2. Te legalabb felismered a problemat es az mar fel siker. A legtobb embertarsadnak (nok, ferfiak) meg ez sem megy.
Megoldas: Ne gorcsolj rajta. Az csak behulyit. Ha mar a szandek meg van benned, hogy valtozzal akkor fogsz is. Ido meg nemi igyekezet kell a dologhoz. Es a ket egyeniseg nem zarja ki egymast. A nok tenyleg a rosszfiukba lesznek szerelmesek, de a jofiukhoz mennek hozza. Namarmost igy a hatranyodbol egybol elonyt is kovacsolhatsz, csak tudnod kell kezelni az erzeseidet. Amugy ha "fiusodni" akarsz menj el picit egy boxklubba. Ad nemi onbizalmat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!