Milyen hatással lehet/lehetett egy egy 18 éves fiú LELKI fejlődésére, hogy az apja évek óta külföldön dolgozik és csak 2 havonta jár haza? A fiú az anyjával és a nővérével él.

Teljesen mindegy, ohogy hol élnek.

Ettöl semmi baja sem lesz, igen sok ilyen korú fiú azért már van annyira önálló, hogy elég neki amikor találkoznak. Ha valamit meg akarna az apjával beszélni, van internet, telefon, skype, semmi akadálya.

- háterével

hátterével

Régebbi világba biztos nagyobb hatással volt egy gyerekre, nagyon szar az, ha nincs ott az apja, pl éremosztáskor stb.

Mai világban kicsivel könnyebb, interneten már mindenhol ott lehet lenni. De akkor sem pótolja azt amikor egy Apa tanácsának a hiánya, mikor perceken belül kell dönteni, vagy napokon és az apja akármiért nem elérhető. Ugyanúgy ez fordítva is így van.

Ha alapból normálisak a szülők akkor nem fog lelki törést okozni. Inkább űrt.

Most itt lehet mindenki okos, meg persze mindenkinek akinek van ismerőse aki apa nélkül nőtt fel az gazdag,milliomos,fantasztikus,egészséges harmonikus életet élő szuper ember lett, de amikor hivatalos statisztikák mutatják ki hogy ezek milyen problémákat okozHATNAK az ember életében akkor azon azért nincs mit tagadni.

Magasabb öngyilkossági ráta, viselkedési zavarok,agresszió, zavarok a szexuális fejlődésben, a nemiségben, nagyobb eséllyel lesz alkoholista vagy bűnöző.

Aki veszi a fáradtságot az bárhol utána nézhet.

Nekem apám meghalt amikor 6 éves voltam, de már elváltak amikor 3 éves voltam... aztán az hogy katasztrofális családi körülmények között kellett felnőnöm utána, az még rátett egy lapáttal.

Persze ennek a súlyát tizenéves koromig nem is éreztem, és talán normál családi körülmények között utána sem okozott volna gondot. Viszont így okozott... Nem lettem kábítószeres ugyan, sem bűnöző, nincsenek öngyilkossági hajlamaim sem. Csak amikor olyan furcsa,kellemetlen érzések jönnek elő az emberben, elmereng és rájön mi a gond... Rájön hogy az elmúlt 18 évét bármiféle tényleges család nélkül élte le, a nagy semmiben... És most itt állsz mint egy fa gyökér nélkül csak beleszúrva a földbe. Az életed egy része, az életed alapja kimaradt, és ezt már nem pótolja semmi. Egy új életet kell kezdeni. Ami nem biztos hogy könnyű.

Hát ez csak a saját esetem. A kérdezővel nem feltétlenül történik meg ugyanez. De mégis miből gondoljátok hogy csak valamiféle "lelki baját" akarja másra fogni. Egy szóval nem írt arról, hogy mi a baja, és mégis úgy beszéltek mintha valami bizonyosságotok lenne róla.

Minden ember más, és minden embernek másmilyen életet kell leélnie. Éppen ezért miből gondolja bárki, hogy az hogy ővele így történt az az jelenti hogy mással így fog? Hogy az hogy neki nem származott gondja egy eseményből, azt jelenti hogy másnak se fog?

Ugyan... az élet nem matematika, amihez megoldóképletek vannak. Ezt remélem senki nem gondolta komolyan.

Szomorú volt olvasni 17-es a nehéz sorsodról. Sok erőt neked, hogy ennek ellenére lelked jól és egészségesen alakuljon!

De a kérdés: 18 évesre vonatkozik - évek óta, (azt nem árulja el a kérdező, hány éve)- ez más: az első évek, évtized döntő. És csak ezt az egy dolgot ismerjük a millió faktorból - tehát erre lehet valamiféle választ adni:

A leírt probléma nincs sorsdöntő hatással egy 18 éves emberre.