Az apukám a legjobb barátom, ez normális? 19/L
van legjobbarátnőm, bulizós társaság, haverok innen onnan, a suliba se vagyok magányos egyáltalán.
de ha valami igazán fontos dologról kell beszélnem valakivel, vagy segítség kell, mindig apukámhoz fordulok. mindent elmondok neki meg tudok beszélni vele mindent. én nagyon örülök hogy ez így van, de a barátnőim szerint ez nem normális, hogy ilyen a viszonyom apával. általában mi a véleményetek erről?
Büszke lehetsz apukádra, és ő is rád! :)
Ez nem hogy normális, de optimális helyzet. Persze akkor, ha nem megy annak rovására, hogy rövidesen önállósítsd magad a szüleidtől, de nincs annál jobb, mint hogy bármiben számíthatsz a szüleidre/apukádra.
Nekem az "apukám a legjobb barátom" megfogalmazás nem tetszik, mert ez szerintem nem is igaz.
NEm ő a legjobb barátod, egyszerűen csak egy fantasztikus szülő, akihez bármivel fordulhatsz és szívesen megosztod vele örömöd és bánatod.
Jól írta az előttem szóló, ez lenne a normális szülő-gyermek kapcsolat.
A barátaidnak sincs igaza, ha szó szerint értették a dolgot, mert tök jó, hogy ilyen viszonyod van az apukáddal, nincs ebben semmi nem normális.
Viszont ettől függetlenül szerintem nem a legjobb barátod, egyszerűen csak az apád, aki odafigyel rád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!