Kaptam egy autót. Hogy mondjam el a szüleimnek? Ne hozzam haza?

ON: vidd haza az autót, mondd el a szüleidnek a teljes sztorit. Nem fog nekik tetszeni, de ezzel nem tudsz mit kezdeni. Amennyiben háború tör ki, próbálj önállósodni amilyen hamar csak tudsz. Akár az összeköltözésen is gondolkodhatnátok a barátoddal, persze ehhez nem ártana neked is egy kis bevételforrás, hogy a rosszmájúak ne mondhassák, hogy odatetted a feneked a jó helyre. A rezsibe igenis illik beszállni, akármilyen jól megy a párodnak.

OFF: Amíg nem voltunk házasok a férjemmel és külön kasszán voltunk, én is kaptam tőle sokmindent. Mostmár házasok vagyunk, közös kassza van, de ő milliós fizetést hoz haza, én meg 200 ezret. Nyilvánvaló, hogy nem az én fizetésemből tudunk megvenni egy Audit, amivel én járok. Most akkor prostituált vagyok? Ez számomra új. Sosem éreztem magam annak. Attól, hogy valaki jól keres, és megadja a párjának azt, amire vágyik, azzal nem azt fejezi ki, hogy a párja egy olcsó k***a. Hihetetlen mennyi irigy ember van. Ha valaki csóró, az az isten, ha valaki gazdag, az csak tisztességtelen bűnöző szemét lehet, aki pedig beleszeret egy ilyenbe, az nyilván nem is szerelmes, csak egy prosti, és ássa el magát amiért akár egy csokit is kap a boltban. Miért ne kereshetne valaki jól 26 évesen? Az én férjem is jól keresett már 20 évesen is, pedig akkor még csak egyetem mellett dolgozott. 22 évesen diplomázott, jó munkahelyet kapott, szépen feldolgozta magát a szamárlétrán, és a fizetése is felkúszott a 7 számjegyig. 26 évesen egy ember már felnőtt, gyakran tanult, diplomás ember, több év munkatapasztalattal. Ennek kéne a normálisnak lenni, nem pedig annak, hogy a szülőkkel él, bukdácsol az OKJ képzésen, árufeltölt a Tescoban 40 ezerért és sír a szája. Bocs, hogy eltértem a témától, de mérhetetlenül felháborít a magyarok hozzáállása. Az, hogy itt szégyen jól élni, és bűn ezt élvezni, hangoztatni meg pláne. Azt pedig elvárják, hogy valaki minél nagyobbat mondjon, hogy épp melyik számláját nem tudja befizetni, vagy hanyadik gyerekét pottyantja ki a semmire.

"Mit csinál? Normàlis munkàval 26 èvesen nem hiszem el hogy csak úgy dobàlni tudja a pènzt."

Milyen hülyeség ez? Nálunk a rokon fiú 25 éves, mindenhez ért, ezermester, kiment külföldre, egy ideig másnak dolgozott felújításokon, aztán összeszedte magát és már ő vállal el munkákat és saját emberei vannak, saját vállalkozása odakint ennyi idős korára. Nagyon sok pénze van így, bár irigyelni nem kell van érte dolga rendesen is. Ő is vett a barátnőjének kocsit, hogy ne esőbe ne biciklivel kelljen dolgozni járnia.

Én úgy bírom, hogy egyből kitartott krváznak stb. Egy jól működő kapcsolatban az ember mindig azt nézi, hogy mivel okozhatna örömet a párjának, mire vágyik, mire van szüksége, és a lehetőségéhez mérten választ ajándékot stb. Van aki bonbont vesz, van aki táskát, van aki meg kocsit. Nyilván más anyagi helyzetben, jövedelem viszonyok között másként gondolkodik az ember, mint a magyar átlag a 150 ezer forintos fizetéséről. Én annak idején egy fél lakást kaptam a "semmire", még össze se voltunk házasodva, bár szerintem a házasság maximum a közös ingatlanok esetén számít többet, de inkább csak hagyományosan, a jog így is úgy is egyértelmű. Ma már nekem van több pénzem, most én tolom a férjem alá, amiről tudom, hogy szeretné vagy kell neki.

Normális szülő meg örül neki, ha a gyerekének jó. Max. valami paranoiás, vagy irigy szülőt zavar ez, aki úgy van vele, hogy:

1. nekem se volt sose, irigy vagyok, hogy neki van és ezt mindenféle hülye ideológiákkal alátámásztom

2. én nem tudom neki megadni, ez a szemét meg igen, és mérges vagyok, mert mi van, ha pénzzel meg tudja venni és akkor őt szereti jobban majd? Bárcsak semmit se kapna tőle és akkor nem kellene attól félnem, hogy meg tudja venni.

Miért írja itt mindenki, hogy kitartott a kérdező? Tudjátok egyáltalán, hogy a kitartottság bűncselekmény?

Ellenben eltartottnak lenni nem az, a kérdező pedig eltartott!

egyik válaszolónak, ha a párod napi 22ezret keres és mondjuk havi 20 napot dolgozik, akkor még mindig csak 440 000ft a fizetése. Szerinted ebből hány év alatt spórolsz össze annyi pénzt, h meg se látsszon a számládon, h vettél egy ajándék kocsit? Ez nem ám olyan sok pénz, nekem informatikusként a kezdő fizetésem 22évesen majdnem ennyi volt...

A kérdésre pedig, szerintem sem kéne a kérdezőnek ilyen naivnak lennie, én nem fogadtam volna az ajándékot, mert van bennem annyi büszkeség, h nem akarom magam kitartottnak érezni, akkor se ha ez esetleg nem az a helyzet. Kis ajándékok ok, de engem ne akarjanak megvásárolni. Főleg nem ha ilyen fiatalka vagyok h előttem az élet, magam küzdök inkább meg a dolgokért...én visszaadnám a kocsit