Hogyan érjem el, hogy Anyám ne így viselkedjen velem és ne provokálja a veszekedést?

Sajnos pár hónapig együtt kell még laknunk (a barátommal) itthon. Addig viszont alig bírom ki. Anyám mindentől elveszi a kedvem.

Tegnap délelőtt kitakarítottam a fürdőszobánkat (a fentit amit mi használunk), de felmosni már nem tudtam, mert esti suliba járok, és nem volt időm. Ezért fenthagytam mindent (a felmosó vödröt és 2 tisztítószert), hogy majd folytatom ha hazajöttem. Este nem volt kedvem, ezért gondoltam mit számít, ha egy éjszakát itt vannak még fent, gondoltam majd ma. Erre anyám az előbb kiabált fel, hogy én azonnal vigyem le őket, mert ő pont most akar felmosni (egyébként azóta is facebookozik). Reggel egyébként úgy indított, hogy a barátom reggel tett be mosni a mi ruháinkat, esküszöm már akkor tudtam, hogy mi lesz később. Így is lett: anyám felvert, hogy kész a mosás, teregessek ki, de gyorsan, mert ő is kimosott és kell neki a kosár, amiben a tiszta ruhákat elvisszük a szárítóig....

Amúgy nagyon gyakori szokása az, hogy reggelente, amikor éppen kedve van mondjuk 6-7-8kor beront a szobámba, szinte feltépi az ajtót, és elkezd beszélni, nem érdekli, hogy én épp aludtam! Felhúzza a redőnyeimet, és fújja a hülyeségét. Ha meg mondom neki, hogy "Nem látod, hogy alszom?" egyből az a válasza, hogy én miért nem feküdtem le hamarabb, meg keljek fel hamarabb. Mindent meg akar szabni nekünk (persze nem hagyjuk), meg akarja mondani, mit vegyek fel, mikor feküdjek le, mikor keljek, mit egyek, mit csináljak, mikor takarítsak és mit (ha egyáltalán nincs mit takarítani, akkor is mondja hogy keressek valami takarítanivalót..) és már nagyon unom!

Múltkor a barátom kifestette neki az előszobát, maga után el is pakolt. Erre mondta neki anyám, hogy hát a lépcsőt azt törölje már le mert tiszta por, a barátom meg közölte vele, hogy le van törölve. Erre már nem tudott mit mondani.

Vagy: reggel szól nekem, hogy a barátom csinált magának kaját, és a sajt maradékát amit lereszelt otthagyta a pulton, nem takarította le. Később kiderült, hogy nemis ő evett sajtot, hanem még este a tesóm. Ilyenkor anyám akkor is megmagyarázza, hogy a mi hibánk...

Szerintem unatkozik, de ennyire? Nem hiszem, hogy mi zavarnánk, mert mikor volt szó arról, hogy elmegyünk innen, teljesen letört, és próbált rábeszélni, hogy maradjunk. Szerintetek??? Én nem bíromsokáig így!! Beszélni nem lehet vele!